Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)
51 ben az eljárt kir. törvenysze'knek fent idézett ítéletét hivatalból meg kellett semmisíteni. A fent emiitett hivatali hatalommal való visszaélésen felül G. István arról is vádoltatott, hogy A. T. Imre részére G. Lajostól végrehajtás utján 6 birkát elvett, melyeket N. Imre adott volt át adósságtörlesztésképen G. Lajosnak és hogy napidíj fejében egy birkát magának kialkudott. Ezen cselekményért G. István a B. T. K. 475. §-ában körülirt hivatali hatalommal való visszaélés vétsége miatt lett vád alá helyezve. A tárgyalás folytán azonban ezen vétség vádja alól fel lett mentve és a B. T. K. 465. §-ában körülirt megvesztegetés vétségében bűnösnek nyilvánítva. Az eljáró kir. törvényszék helyesen mentette fel a nevezett vádlottat a hivatali hatalommal való visszaélés vétségének vádja alól, mert habár való is az, hogy G. István megbízása csak N. Imrére terjedt ki, ö tehát visszaélt hivatali hatalmával akkor, midőn eljárását G. Lajosra is kiterjesztette ; mégis büntetendő cselekményt nem követett el, mivel nem a végett követte el az emiitett tettet, hogy valakinek jogtalan hasznot vagy kárt vagy más sérelmet okozzon. De a B. T. K. 465. §-ában körülirt megvesztegetés vétsége sem forog fenn ; mert G. István nem ajándék-vagy más jutalomképen, hanem az öt jogilag megilletett napidíj czímén kapta a kérdéses birkát. Hogy a birka többet ért volna, mint a mennyit a napidíj kitett, nincsen bebizonyítva. De ha az többet ért volna is, a többlet még sem tekintethetnék ajándéknak vagy jutalomnak, mivel nem ezen czímen adatott. Hz esetben is tehát nem bűnvádi, hanem csak fegyelmi utou lenne feleletre vonható a nevezett vádlott. Ennélfogva G. Istvánt az említett megvesztegetés vétségének terhe alól is fel kellett menteni. Ennyiben tehát meg kellett változtatni az eljáró kir. törvényszéknek Ítéletét. Az emiitett Ítélet többi része az abban felhozott indokokból hagyatott helyben, a fentebbi helyreigazítással és kiegészítéssel. A kir. Curia a következő ítéletet hozta: I. A. T. Imre panaszát illetőleg az alsóbb fokú bíróságok ítéleteinek indokaiban a vizsgálat és a végtárgyalási bizonyítási eljárás alkalmával kiderített tényállással és a felhozott bizonyítékokkal egyezöleg kiemelt tények és bizonyítékok által bebizonyítva van, hogy vádlott G. István rendörbiztos, mielőtt a nyert kiküldetését teljesítette volna: A. T. Imrétől napidíj fejében 8 frtot követelt, de minthogy ennek pénze nem volt, birkái közül egyet, a legszebbet, melynek értéke 9 frt volt, a maga számára kiválasztotta, azt a napidíj fejében magának megtartotta. Tekintve, hogy a Halas városi statútumok szerint a rendőrbiztost a pusztán teljesítendő hivatalos foglalkozásáért 4 frt napidíj illeti, de másrészről ±*
