Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

50 Mindkét vádlott az eljárási költségekben egyetemleg, a rabtartásiakban pedig fejenkint marasztaltatott. A budapesti kir. itélő táblaa kir. törvényszék Ítéletét, a mennyiben a vádlottak a B. T. K. 477. §-ában körülírt hivatali hatalommal való visszaélés bűntettében nyilváníttattak bűnösöknek és G. István a viselt hivatal elvesztése mellett két évi böntönre, B. Károly pedig hat havi börtönre ítéltettek el, helybenhagyta; ugyanazon Ítéletnek azt a részét, mely szerint G. István a K. F. Jánoson ejtett súlyos testi sértésből származott halál által elkövetett, a B. T. K. 306. §-ában meghatározott súlyos testi sértés bűntettének vádja alól mentetett fel, valamint azon részét is, melynél fogva G. István és B. Károly a súlyos testi sértés bűntettében nyilváníttattak bűnösöknek, hivatalból megsemmisítette; ellenben G. Istvánnak a vádhatározatban foglalt több vádpontok alól felmentésére vonatkozó részét azzal a helyreigazítással, hogy a nevezett vádlott az L. Imrét érdeklő megvesztegetésnek nem büntette, hanem vétsége vádja alól mentetik fel és azzal a kielégítéssel, hogy kifejezetten a M. Józsefet érdeklő megvesztegetés vétségének és a J. József és V. János ellen irányult hivatali hatalommal való visszaélés vétségének vádja alól mentetik fel a nevezett vádlott, szintén helybenhagyta; ugyanazon ítéletnek többi részét pedig megváltoztatta akként, hogy G. Istvánt a B. T. K. 465. §-áBan körülirt megvesztegetés vétségének terhe alól is felmentette. Indokok: Az 1880. július 9-én felvett szakértői szemle és vélemény szerint a K. F. Jánoson észlelt kórtünetet, t. i. az alsó végtagoknak nagyfokú bénulását, mint kiállott gerincz-agykérlob következtében előállott idült idegbajt nem csupán és egyedül vádlottak által a nevezett sértetten véghezvitt több órai gerinczagynyujtás, hanem meghűlés is idézhette elő- Ilykép be nem bizonyittathatván az, hogy az emiitett betegséget a vádlottak okozták volna, vádlottak ezen cselekményére nézve nem a súlyos testi sértés, hanem csupán a B. T. K. 477. §-ában körülirt hivatali hatalommal való visszaélés büntette miatt helyeztettek vád alá. Az elöljáró kir. törvényszék tehát midőn vádlottakat a B. T. K. 477. §-ában meghatározott hivatali hatalommal való visszaélés bűntettén felül a súlyos testi sértés bűntettében is, vagyis oly cselekményben nyilvánította bűnösöknek, mely miatt azok vád alá helyezve nem voltak, továbbá midőn G. Istvánt a halált okozott súlyos^ testi sértés büntette, t. i. oly törvényszegés terhe alól mentette fel, mely miatt az vád alá helyezve szintén nem volt : oly jogkérdéseket bírálván el, melyek 1881. évi deczember 17-én, 3179. sz. a. hozott budapesti kir. itélő tábla által helybenhagyott s igy jogerőre emelkedett törvényszéki határozattal már jogérvényesen el voltak döntve, túllépte törvényes hatáskörét, s ez által alaki jogsértést követett el. Ennyi-