Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

28 tekintve, hogy az épen most idézett szakasz, a kiemelt mindkét esetre vonatkozólag, egyenesen csak a föllebbvitelt jelölvén meg mint megengedett orvoslatot, ez által a perújítás kivételével, az orvoslatnak minden más nemét, e szerint az 1871: XXXIII. t.-cz. 17. §-ával külömben is összeegyeztethetlen hivatalból való felülvizsgálatot is határozottan kizárta; tekintve, hogy a többször kiemelt törvény 1. és 2. pontjában körülirt esetek természetének megfigyeléséből világosan kitűnik, hogy az első pontban megjelölt esetben, vádlott érdekében és ennek előnyére, a 2. pontban meghatározott esetben pedig a vád érdekében engedtetett meg a fölebbvitel általi perorvoslat; tekintve, hogy e két eset egymástól világosan és tüzetesen elkülönítve és megkülömböztetve lévén a törvényben és a törvény által, ezek a gyakorlatban sem össze nem foglalhatók, sem egymás helyébe nem helyettesíthetők; a miből kifolyólag : tekintve, hogy habár a vád által használt fölebbvitel esetében a B. T. K. 1. §-nak alapján joga van, sőt kötelessége a felsőbb bíróságnak, az 1880: XXXVII. t.-cz. 43. §-a 1. pontjának fönforgását vádlott érdekében akkor is megállapítani, ha a vádlott fölebbvitelt nem használt; de ellenkezőleg elvileg és föltétlenül ki van zárva annak megengedhetösége, hogy az idézett törvény 1. pontjának alapján egyedül a vádlott által igénybe vett fölebbvitel alkalmul használtassák az alsóbb bíróságok ítéleteinek, a törvény 2. pontja szempontjából és igy világosan vádlott hátrányára való fölülvizsgálatára ; tekintve, hogy a fölülvizsgálatnak a most emiitett alapon vádlott hátrányára való kiterjesztése által, ez utóbbi természetszerű helyzetének, állásának a bűnvádi perben való megzavarásával, valódilag a vád érdekeinek képviselőjévé válroztatnék át, vagy pedig a kivételesen és a legszűkebb határok között még fönnálló hivatalból való fölülvizsgálat, az 1880: XXXVII. t.-czikk 43. §-val nyílt ellentétben, további esetekre kiterjesztetnék; tekintve végre, hogy a törvény a kihágások iránti eljárásban is gondoskodott a vád képviseletéről s az esetben, ha — akár a közvádló, akár magánvádló — a vád érdekében megengedett perorvoslatot nem használja, ebbeli mulasztása nem pótolható a vádlott által a saját érdekében és a 43. §-nak csakis 1. pontja alapján esetleg használt fölebbvitel által: mindezeknél fogva kimondja a kir. Guria büntető tanácsainak teljes ülése, vonatkozással a £™] ^ alatt fenforgó esetre, hogy »a járásbíróság előtt kihágás czímén tárgyalt és az alsóbb fokú bíróságok Ítéletében kihágásnak minősített cselekményekre vonatkozólag, a kir. Ítélőtáblának Ítélete, ha ellene a vád képviselete részéről nem használtatott fölebbvitel, a •