Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

27 tette és a kir. Ítélőtábla helybenhagyó ítélete ellen egyedid a vádlott folebbex, — mindazonáltal a m. kir. Curia jelenségeket talál, hogy a vád tárgyát bűntett, vagy a bűnt. torv.könyveket életbeléptető törvény 40. $-a által a kir. járásbíróságok hatásköréhez nem utalt vétség képeli, van-e helye hívatalbóli intézkedésnek arra nézve, hogy az illető fenyítő ügy újabb eljárás védett az arra hivatott bírósághoz tétessék át? vagy ezzel kapcsolatban — a kir. járásbíróságok hatósági körébe utalt kihágási ügyekben az anyagi törvény nem helyes alkalmazása miatt, hatósági kor és illetékességi kérdésben, vagy bármely más hivatalból való érdembeli intézkedésnek ran-e helye azon esetben, ha a kÖ\- vagy magánvádló folebbeZéssel nem élt? Határozat. Tekintve, hogy a bűnvádi eljárásban úgy az anyagi, valamint az alaki törvényeknek, az alsóbb fokú bíróságok által való megsértése esetében, az orvoslás rendszerint csakis a felsőbb bírósághoz való föllebbvitel következtében érhető el; tekintve, hogy e rendszer aló!, a fönnállott legfőbb itélöszéknek 1831. évi V. sz. alatt kimondott, a régi jogszokáson, valamint a hazai törvényeknek'megfelelő bíróságok visszaállítása óta is szakadatlanul fönnállott joggyakorlaton alapuló teljes ülesi határozata szerint, — kivételt egyedül a halállal büntetendő, vagy szándékosan az emberélet ellen elkövetett cselekmények miatt hozott alsóbb bírósági Ítéleteknek hivatalból is eszközölhető, illetőleg eszközlendő fölülvizsgálata képezi ; tekintve, hogy a törvény által meghatározott hatósági körnek, a bíróság által való túllépése, nevezetesen azon eset, ha járásbíróság kihágásnak minősített oly cselekményt, mely ismérveinek tüzetes és alapos megbirálása után büntettet, vagy a törvényszék hatósági körének fentartott vétséget képez, — szintén a törvény, nevezetesen az 1880: XXXVII. t.-cz. 39. és 40. §§-nak megsértését állapítja meg; tekintve, hogy az idézett t.-cz. 43. §-nak 2. pont alatti rendelkezése épen a most megjelölt törvénynek azon megsértése elleni orvoslatról intézkedik, melyben a járásbíróság ítéletében kihágásnak minősítvén a büntettet vagy vétséget képező cselekményt, vagyis kihágás czimen eljárása, valamint Ítélete tárgyává tevén büntettet vagy vétséget, ezzel a törvény által részére meghatározott hatóságnak körét túllépte ; tekintve, hogy az emiitett esetre vonatkozólag, az idézett törvényben megállapított orvoslatul határozottan és nyilván csakis a fölebbvitel engedtetett meg; tekintve, hogy az 1880: XXXVII. t.-cz, az imént kiemelt törvénysértés esetén kívül még csak egy esetben, nevezetesen abban enged föllebb vitelt a kir. tábla Ítélete ellen, ha a kihágásnak minősített cselekmény egyáltalán nem képez büntetendő cselekményt;