Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

25 és ma is fennálló törvénykezési gyakorlat szerint, a hivatalból való üldözés tárgyát képező büntetendő cselekmények miatt indított bűnvádi eljárásban, az alsóbb fokú biróságok által hozott felmentő ítélet vagy megszüntető határozat ellen, ha a kir. ügyész nem felebbezett, a magánjogi érdekeiben közvetlenül sértett vagy károsított fél, használhatja a fölebbezést, mely esetben azon körülmény, hogy nem a kir. ügyész fölebbezett, vagy hogy ő indítványozta a megszüntetést, az ügy felülvizsgálatának akadályát nem képezte; tekintve, hogy oly magánjogi követelések fölött, melyekre vonatkozólag nem a polgári eljárás alatt merülnek föl a büntetendő cselekmények jelenségei, hanem melyeknek alapját egyenesen valamely büntetendő eselekmény képezi: a polgári bíróság csak a különösen meghatározott esetekben, milyenek a büntetendő cselekmény elkövetésének vagy az abban való részességnek gyanújával terheltnek halála, elmebetegsége, vagy szökésben léte s ezeken felül csak az esetben határozhat : ha a magánjogi követelés alapját képezett büntetendő cselekmény fölött a büntető bíróság már jogérvényesen itélt, vagy határozott s a magánjogi igények fölötti eljárást és ítéletet a polgári útnak tartotta fönn; tekintve, hogy a dolog ez állásában, a vádnak kizárólag a kir. ügyész által való képviselete, illetőleg a vádlott terhére való felebbezésnek kizárólag a kir. ügyészre ruházása mellett — a sértett vagy károsított, a magánjogi elégtételt, illetőleg annak érvényesítési jogát — a bűnvádi ügyekben hozott határozatnak a kir. ügyész által elmulasztott fölebbezése, vagy a megszüntetésnek a kir. ügyész által való indítványozása folytán végleg elveszíthetné a nélkül, hogy megadatnék neki a lehetőség ezen — az ő vagyoni jogkörét közvetlenül érintő ügyben a törvény által megengedett orvoslatot igénybe venni; tekintve, hogy az imént kiemelt föltevésen alapuló fölfogás nem támogattatik a hazai régi joggyakorlattal sem; az 1880. évi XXXVII. t.-cz. 44. §-a alapján "kiadott igazságügyministeri rendelet 27 — 30. §§-ai pedig, a kihágások eseteiben azzal határozottan ellenkező elvet állapítanak meg, feljogosítván a sértett vagy károsított felet a kir. ügyész elállása esetében, a közvádnak is képviseletére, valamint a fölebbezésnek a kir. ügyész részéről való elmulasztása esetében ezen perorvoslat használatára: mindezeknél fogva kimondja a m. kir. Curia büntető tanácsainak teljes ülése, vonatkozással az 5582/882. B. sz. alatti bűnügyre, hogy »a kir. törvényszék hatósági körébe tartózd büntetendő cselekmény miatt indított bűnvádi ügyben, az alsóbb fokú biróságok által hozott felmentő ítélet, vagy megszüntető határozat esetében a magánjogi elégtételre jogosított, közvetlenül sértett vagy károsított, — a mennyiben az ebbeli elégtétel