Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

19 a vádlott arczán létezett ütés nyomai azon elesésnek, következményeit képezik, melynek megtörténtét a vádlott elfogadhatólag bizonyította. Mi pedig a vádlott arczán és testén észlelt, állítólag emberi körmöktől származó karczolásokat illeti, azok már azért sem voltak bűnjeleknek tekinthetők, mivel a látlelet alapján meg nem határozható, vájjon erednek-e azok a szemlét közvetlenül megelőző időből, vagy azok ugy jelentkeznek, mint korábbi sérülések utónyomai ; — a kérdéses látlelet kiegészítésének elrendelésétől pedig jelenleg már eredmény nem várható. 2. A holtartózkodás (alibi) bebizonyításának nem sikerülése jogos gyanuokot a gyanúsított személy ellen rendszerint nem képez, minthogy annak kimutatása sok esetben merő lehetetlen. Az önként elvállalt holtartózkodás bizonyításának nem sikerülése egyedül oly esetben állapithat meg a fenforgó körülményekhez képest közelebbi, vagy távolabbi jogos gyanuokot, midőn ugyanaz egyszersmind nyilvánvaló hamis védekezést tüntet fel. Ezen eset azonban itt fenn nem forog, a mennyiben Orbán József és Finta József nemleges tanuzása által vádlottnak apja, Skrekó János hit alatti, nem kifogásolt vallomásával erősített abbeli állítása, hogy a szóban levő büntettek elkövetésekor másutt tartózkodott, megczáfoltnak nem tekinthető. 3. Az alsóbb bíróságok azon feltevése, hogy vádlott engesztelhetlen ellenségének Mailinger Györgynek halálát azonnal elhatározta volna, a mint annak jelenlétéről tudomást szerzett, meg nem egyeztethető a Balog István által bizonyított azon állítólagos ténykörülménynyel, hogy vádlott Mallingerrel a sötét présházon belül beszélgetésbe bocsátkozott, s akként magát Mailinger György és ennek társa által kényszerítő ok nélkül felismertette; miután vádlottnak, mint teljesen józan eszű embernek, állítólagos terve, t. i. Mailinger György és társa megölésének meghiusithatását is kellett annál inkább számításba venni, minthogy ö maga a támadást puszta kezekkel intézte tudvalevő fegyveres emberek ellen, s azért azon eshetőségnek, hogy saját menekülését kellend majd az éj sötétségének oltalma alatt futásban keresni, nagyon is ki volt téve. Ezekből azonban korántsem következtethető az, hogy azon egyén, kit Balog István a présház belsejéből kifelé beszélni hallott, valóban a vádlott lett volna ; minthogy Balog István vádlottal pedig korábban csak egyszer váltott futólag pár szót, — az alkalomból annak hangszervét aligha tarthatta meg emlékezetében annyira élénken, hogy azt oly más alkalommal is csalhatlanul felismerhette, midőn az egy hegyi építmény mélyéből s kétségtelenül felizgatott lelki állapotban létezett személytől eredöleg füleihez hatott. 4. A vádlott kabátja és a bűntett helyén lelt posztódarab 2*