Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

18 A kir. ítélőtábla az e. bíróság ítéletet Horváth Józsefre ne'zve, mint nem felebbezettet, érintetlenül, Skrekó Györgyre nézve helybenhagyta oly kiegészitéssel, hogyjvádlottat a szándékos emberölés bűntettében való részességben a B. T. K. 279. § és 69. § 2. pontja értelmében, a lopás kísérletének bűntettében a B. T. K. 333. § és 336. § 3. pontja és a 65. § szerint mondta ki bűnösnek. A kir. curiaa következő Ítéletet hozta: Horváth József vádlottra nézve a kir. tábla ítélete érintetlenül hagyatik. Ellenben Skrekó György vádlottra vonatkozólag mindkét alsóbb bírósági itélet megváltoztatik, s ezen~\ vádlott a vád mindannyi pontjának terhe alól felmentetik s azonnal szabadon bocsáttatni rendeltetik. Indokok: A vádbeli tettek elkövetésekor (1882. október 18-án esti 9—10 óra közt) az éjjelnek sötétnek kellett lenni, miután akkor a hold új negyedében állott s a tanuk bizonyítása szerint esős idö volt. Ezen ténykörülménynyel szemben nem fogadható el feltétlenül valónak Balog István sértett fél azon állítása, hogy a megtámadok egyikét vádlott Skrekó György személyében ismerte fel. De Balog István ezen állítása aggályosnak jelentkezik még azért is, mert ö arra is esküdött, hogy vádlottnak tettestársa Horváth József volt, holott a valószinüséggel feltűnően ellenkezik olyan feltevés, hogy azon korábban soha nem látott személy arczvonásait, melyeket egyébiránt vallomásában nem is határozott meg, sötétben s lelki állapotának nagymérvű felindulása közepette annyira megjegyezhette volna, hogy személyazonossága iránt épen semmi kételye sem lehetett. A többi gyanuokok, melyek Balog Istvánnak, az elörebocsátottak szerint kevéssé megbízható tanuzása körül csoportosulnak, a jogos bizonyíték megállapítására még kevésbé alkalmasak. Ugyanis : 1. A vádlott arczán észlelt azon sérülések iránt, melyekre nézve az fogadtatott el, hogy azokat Balog István állítólagos dulakodásuk közben ejtette, csak egy orvos által kiállított látleletben foglalt amaz állítás, hogy az emiitett sérüléseket másnak kezeütése okozta, s hogy azok eséstől nem eredhetnek, egy szóval sincs indokolva. A szakértőnek nem indokolt egyszerű állítása azonban irányadóul nem szolgálhat, miután azt, mennyiben legyen az olyan vélemény valamely kérdés eldöntésénél bizonyítékul elfogadható, a bíróság csak az indokolás alapján határozhatja meg. E szabály alól az orvosi látlelet sem képez kivételt, minthogy a bíróság előtt minden szakértő a maga szaka tekintetében egyenlő nyomatékkal bir. Ezeknél fogva azon általánosan elismert szabályra, miszerint minden fenforgó kétely a vádlottra elönyösebb értelemben magyarázandó, nem tekintethetett feltétlenül kizárva annak lehetősége ho^v