Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

17 12. 1. Tévedés gyanújában levő tanúnak esküvel erősített vallomása nem képez közvetlen bizonyítékot. 2. A szakértői vélemény bizonyító ereje annak kielégítő indokolásától függ. 3. Az alibi-bizonyiték nem sikerülte magában véve nem képez törvényes gyanu-okot. 1883. augusztus 1. 7319. sz. Mailinger György szölöhegypásztor 1882. október 18-án este 9 óra után a szőlőhegyek közt agyonveretett. Balog István korcsmáros az esetre vonatkozólag a következő vallomást tette: Tanú Mallinger György vezetése mellett borvásárt lás végett a mondott napon este indult az egyes présházakhozmiután a kukoricza-szedéssel elfoglalt termelögazdákkal nem talál, kozhatott. Útközben egy présházban világosságot láttak, s Mallinger bekiáltott a pinczeajtón: „ki az?" Erre a világosság azonnaelaludt, Mallinger pedig revolverével jeladásul egyet lőtt. Mosl megszólalt belül bizonyos Skrekó Györgynek hangja, kérve Mailingert, hogy ereszsze ki s megjegyezvén, miszerint tudja, hogy a korcsmáros (t. i. a tanú) is jelen van. Mallinger nem hajolt a kérelemre, hanem fegyveresen a pinczeajtó elé állt, a tanú pedig a fal mellé húzódott. Csakhamar kirohant a pinczéböl két ember, kik közül a nagyobbik Mallingert baltával agyoncsapta, a másik pedig a tanút puszta kézzel megtámadta. A tanú megtámadóját bottal arczon ütötte s rövid dulakodás után földre teritette ; de minthogy a másik ember amannak segítségére jött s a tanút hátulról ütni kezdte, futásnak eredt s akként menekült. Tanú Skrekó Györgygyei egyszer találkozott s vele beszélgetett; azért állithatja, hogy felismerte. A másik megtámadót Horváth József személyében ismerte fel, kit korábban nem látott soha, de kinek „állása és előre való hajlása" egészen hasonló azon ember állásával, a ki Mallingert megölte. A tanú összes állításait esküvel erősítette. Ennek alapján Skrekó és Horváth befogattak és az előbbi orvosilag megvizsgáltatott. Az orvos Skrekó arczán egy ütés nyomát észlelte s azonfelül ugy a képen, mint jobb vállán karczolálásokat. Az ütésre nézve az orvos azt állította, hogy az eleséstől nem eredhetett, de ezen állítását nem indokolta. A karczolásokat nagyobbrészt emberi körömtől eredőknek állította. A gyanúsítottak határozottan tagadtak s Skrekó alibit is akart kimutatni, mi azonban nem sikerűit. A szegszárdi kir. törvényszék Skrekó Györgyöt a B. T. K. 279. §-ába ütköző szándékos emberölés büntettébeni bünrészességben mint bűnsegédet, továbbá a B. T. K. 301. §-ába ütköző súlyos testi sértés vétségében és a B. T. K. 336. §-ának 3. pontja szerint minősülő lopás bünkisérletében bűnösnek, illetve vétkesnek mondotta ki. Horváth József ellen azonban a bűnvádi eljárást beszüntette. Curiai döntv. büniigyekb. 2