Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

1-1 adatott be, ennek csak az lehet jogi következménye, hogy eskületételre határnap ennek beérkeztéig kitűzhető nem volt. 9. A kire a váltó escomptirozás czéljából mint tulajdonosra forgattatott és beismerése szerint is a forgatmány nem üres hátirattal történt, az zálogbirtokos minőségben a váltót nem perelheti. 1883. június 13. 354. v. sz. A m.-s z i g e t i királyi törvényszék a m. sz . . . . i takarékpénztárnak K. Albert és K. Ilka, valamint H. Erzsébet elleni 500 frt és jár. iránt indított és az alperesek kifogásai folytán jegyzőkönyvileg tárgyalt váltóperében a következőleg itélt: Alperesek és pedig K. Albert, mint a m. sz . . . en 1881, évi márczius hó 21 én 500 frtról kiállított váltónak elfogadója, K. Ilka mint ezen váltónak kibocsátója és H. Erzsébet mint ugyanezen váltónak forgatója, kötelesek a mult évi deczember hó 3-án 861-?. sz. a. kiadott sommás végzésben foglalt összegeken felül még a kifogásaik folytán felmerült, 10 frtban megállapított perköltséget 3 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni. Felperes takarékpénztár pedig köteles a váltótörvény 106. §-a értelmében a netaláni felesleget alpereseknek kiadni. Az alperesi ügyvédek munka díja és költsége saját feleik ellenében egyenként 20 frt 45 krban megállapittatik. Indokok : Tekintve, hogy alperesek nevöknek a kereseti váltón levő aláírását mint valódit beismerték, tekintve, hogy a III. rendű alperes azon kifogása, mintha a váltón levő összegnek kitétele meghamisittatott volna, az e tárgyban felvett bűnvádi vizsgálatnak megszüntetése folytán be nem igazoltatott, azon kifogása pedig, hogy a váltó keltje a megállapodás ellenére lett kitöltve, a váltótörvény 93. §-a szerint felperes jóhiszemű harmadik váltóbirtokos ellen nem érvényesíthető; tekintve végül, hogy felperesnek ugyanezen törvény 10G. §. 3. pontja értelmében joga van a váltót követelése erejéig érvényesíteni, az I. és II. rendű alperes által megnevezett tanuk kihallgatásának mellőzésével alperesek kifogásait elvetni, a sommás fizetési meghagyást teljesen érvényben fentartani és alpereseket az általuk okozott költség megtéritéséoen elmarasztalni kellett. A kir. ítélőtábla ellenben az e. bíróság ítéletét (annak az ügyvédi díjakra vonatkozó nem felebbezett részét érintetlenül hagyva), — felebbezett részében megváltoztatta, az 1881. deczember hó 3-án 8612. sz. a. hozott sommás végzés hatályon kivül helyezése mellett felperest keresetével elutasította és a költségek megfizetésé ben elmarasztalta.