Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

15 Indokok : Felperes tárgyalás folyamán beismerte, hogy a kereseti váltó K. Albert elfogadó által eredetileg e'rte'kesite's végett adatott át, mit igazol a váltó tartalma és a váltóra vezetett forgatmány is, beismerte továbbá, hogy miután a kereseti váltó alapján a tervbe vett kölcsönzés nem sikerült, ezen váltót K. Albert a felperes takarékpénztárnál létezett egyéb váltótartozására zálogul adta át. Felperes előadásából kétségtelenül kitűnik, hogy a váltókapcsolatban álló K. Ilkával és H. Erzsébettel az elzálogosításra nézve nem szerződött, miután pedig a váltó K. Albertnek tulajdonát nem képezte, sem a váltó rendeltetésétől eltérő különböző jogi természetű ügyletnek a kibocsátó és forgató nevében megkötésére K, Albertnek meghatalmazása nem igazoltatott, ha való lenne is, hogy K. Albert a kereseti váltót zálogul adta felperesnek, ezen szerződés K. Ilkára és H. Erzsébetre kötelező erővel nem bir és ezért felperesnek, mert nevezettek ellen ezen váltó alapján a keresetben érintett jogczímen keresetjoga nincs, K. Albert sem volt annak tűrésére kötelezhető, hogy felperes keresetlevelében fel sem sorolt követelésére nézve a kereseti váltó, mint zálogtárgyból kielégítést szerezzen, mert a váltó birlalása egymagában a zálogeladást nem igazolja, és mert azzal szemben, hogy felperes a váltó birtokába eredetileg más jogczímen jutott, a későbbi megállapodást alperes tagadása folytán felperesnek állott kötelességében bebizonyítani, ezt azonban meg sem kísérletté. Pervesztes felperesnek a perköltség megfizetésében elmarasztalása prts. 251. §-án alapszik. A kir. curia a következő ítéletet hozta: Tekintve, hogy felperes is beismeri, hogy a kereseti váltó ép felperesi intézet képviselőjének közbenjárása mellett azon czélból lett K. Ilka által kibocsátva, K. Albert által elfogadva és a rendelvényes H. Erzsébet által felperesre forgatva, hogy K. Albert alperesnek másnemű váltó tartozásai ezen váltóval egyenlittessenek ki ; tekintve továbbá, hogy felperes, ki tárgyaláskor nem is állította, hogy a kereseti váltó H. Erzsébet üres forgatmányával ellátva jutott volna birtokába, beismeri azt is, hogy az előbb említett kiegyenlítés meg nem történt és igy azt a reá forgató előbbi tulajdonos H. Erzsébetnek visszaadni tartozott volna; az alperesek által tagadott azon állítását pedig, hogy a kereseti váltó K. Albert elleni más váltókövetelése erejéig zálogkép hagyatott nála és különösen azt, hogy ez H. Erzsébet előbbi váltótulajdonos és ennek előzője K. Ilka beleegyezésével történt volna, bizonyítani meg sem kísérletté : a másodbiróság Ítélete annak indokainál fogva helybenhagyatik.