Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

150 bírói utón kieszközlött és foganatosított kielégítési biztosítási végrehajtások a csödhitelezök irányában hatálytalanoknak mondassanak ki, s hogy az ingóknak árverésen befolyt és befolyandó vételára kamatokkal együtt, ugy az ingók becsértéke és befolyt vételára közötti különbözet alperes által a csődtömegnek megtéríttessék. Keresetét első sorban a csődtörvény 27. §-a 2. pontjára alapítja. A csődtörvény most idézett pontja a közadósnak a csődnvitási kérvény beadása, illetőleg a fizetések megszűntetése után keletkezett azon jogcselekményeit nyilvánítja megtámadhatóknak, melyek által a másik fél kielégitést vagy biztosítást nyer, feltéve, hogy ennek a kielégítés vagy biztosítás elfogadásakor a csödnyitási kérvény beadásáról, illetőleg a fizetések megszüntetéséről tudomása volt. E törvény világos rendelkezése szerint tehát a megtámadás tárgyát a közadósnak mint egyik félnek, a hitelező, mint másik fél javára keletkezett jogcselekményei képezik. Felperes azonban közadós T. Józsefnek semminemű jogcselekményét meg nem támadja, hanem megtámadását az általa felhozott indokok alapján egyedül alperesnek és illetőleg a bíróságoknak azon jogcselekményei ellen intézi, melyeknél fogva közadós ellen a Bíróságoknál kielégítési és biztosítási végrehajtások eszközöltettek és foganatosíttattak. Azt hozván föl felperes, hogy az esetben a végrehajtási kényszer, vagyis a biróság intézkedése a közadós cselekményeit pótolja s azért a közadós cselekményének tekintendő. E felfogás azonban tarthatatlan. Mert a végrehajtó vagy végrehajtást rendelő biróság a végrehajtást szenvedő fél képviselőjének nem tekintethetik, mivel a bíróságnak az utóbb említett fél vagyonával való rendelkezési joga nem ennek személyétől származik, hanem egyrészről a végrehajtói hitelező jogán, másrészt az államhatalomtól nyert saját perjogi hivatásán alapul. Magában azon fellépésében tehát felperesnek, melylyel az alperesi hitelezőnek és a bíróságoknak jogcselekményeit megtámadta, a közadós valamely jogcselekményének megtámadása még nem foglaltatik. Még ha felperes a közadósnak azon mulasztásait meg is támadta volna, melyek szerint az a közjegyzői okirat alapján elrendelt-végrehajtás ellen, valamint a váltói sommás végzések ellen kifogásokkal nem élt, még akkor is azon kérdés, vájjon közadós ezen mulasztásai mint a perlekedési szabályok szerint beismeréseknek (költött beismerés) tekintendők, megtámadhatók voltak-e, csak a