Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

151 fenforgó s ez esetben a felek által megvitatandott körülme'nyekhez képest lett volna megítélhető. Úgyde felperes a közadósnak esetleg megtámadható jogcselekményeiként tekintendő mulasztásai ellen sem érvényesített megtámadási jogot. Olyanokat fel sem hozott. Nem vétethetik figyelembe felperesnek azon érvelése sem, hogy idegen törvényhozások és ítéletek a fenforgó kérdést a jogtudomány alapján már akként döntötték el, hogy a megtámadott jog a csődtörvény 27. §-a 2. pontja esetében a hitelező által a criticus időben közadósnak közbejötte nélkül birói kényszer utján szerzett biztosítás vagy kielégítés ellen is gyakorolható a nélkül, ho^y a közadósnak bármely jogcselekménye egyszersmind megtámadtatnék. Nem volt pedig ezen érvelés figyelembe vehető, mert a német csödrendtartás, melynek a magyar csödtörvénynyel állítólag egyértelmű intézkedésére, valamint az abból folyó judicaturára alapítja felperes érvelését, az épen szóban le\ ö megtámadási esetre nézve a magyar csődtörvénytől lényegesen különbözöleg rendelkezik. A német csödrendtartási törvény 23. §-a 1. pontjának 2. része ugyanis a megtámadási jog kérdéses esete tárgyában hü fordítás szerint aként intézkedik, hogy „megtámadhatók a fizetés megszűntetése vagy a csödnyitás kérése után keletkezett azon jogcselekmények, melyek által valamelyik csődhitelezö biztosításhoz vagy kielégítéshez jut, ha a hitelező stb. tudomással bir.u Ellenben a magyar csődtörvénynek megfelelelő '21. §. 2. pontja szerint „megtámadhatók a közadósnak a csödnyitási kérvény beadása, illetőleg a fizetések meg. szüntetése után keletkezett azon jogcselekményei, melyek által a másik fél kielégítést vagy biztosítást nyer, feltéve, hogy stb." Míg{ tehát a német törvény szerint megtámadhatók a jogcselekmények általában, bárkitől, ha szintén a közadós közbenjötte nélkül egyedül a hitelezőtől s a bíróságtól származtak legyen is, addig a magyar törvény nyilván megkívánja, hogy a megtámadásnál két félnek jogcselekménye forogjon fenn, egyik fél a közadós, a ki „habár birói utón" biztosítást vagy kielégítést engedett, másik fél a hitelező, a ki azt elfogadta. Következőleg a magyar törvény 27. §.-ának 2. pontja szerint nem elég csak az egyik fél, s a bíróság jogcselekménvét megtámadni, hanem a második fél a közadós jogcselekménye is megtámadandó. A két törvény fentebbi rendelkezései közt létező lényeges különbséget még közelebbről megvilágítja azon körülmény, hogy a csödhitelezök kárára kötött jogügyletek' megtámadhatóságára nézve a német csődtörvény is ^23. §. 1. pont, 1. rész) épen ugy, mint a