Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

L40 lyának fentartása mellett a kereseti követele's megfizetésére szortani kellett. A budapesti kir. itélö tábla a következőleg ítélt: Az eljáró bíróság Ítélete az abban felhozott ndokoknál fogva s különösen azért hagyatik helyben; mert a váltótörvény szabályai szerint az írástudatlanság a szenvedő váltóképességet ki nem zárja s Írástudatlanok is vállalhatnak váltókötelezettséget és mert jelen esetben a váltóra vezetett közjegyzői bizonyítvány által igazolva van, hogy másodrendű alperes kibocsátói és forgatói minőségben váltókötelezettséget akart vállalni. A kir. Curia követketö ítéletet hozta: Mindkét alsó bírósági ítélet megváltoztattatik, az 1882. október 26-án 11,428. sz. a. hozott sommás végzés hatályon kívül helyeztetik, felperes 11,428/82. sz. keresetével elutasittatik és köteleztetik alperesnek per- és felebbézési költség fejében 36 frt 50 krt megfizetni. Indokok : Váltókötelezettség megállapítására nem elég, hogy az illető fél ez iránti akaratát kinyilatkoztassa, hanem megkívántatik, hogy ezen nyilatkozat a váltótörvény által előirt alakban tétessék. A kereseti váltó K. Jánosné alperesnek idegen kéz által irt nevével és sajátkezüleg melléje tett kézjegyével van ellátva, mint ezt a reá vezetett közjegyzői hitelesítés tanúsítja. Felperes a keresetben egyszerűen a váltóra hivatkozott. A hitelesítési záradék nem tartalmaz egyebet, mint azt, hogy K. Jánosné a közjegyző előtt a váltót kézjegyével ellátta. Kétségtelen lévén tehát, hogy felperes a keresetben K. Jánosné váltónyilatkozatának érvényességét a váltótörvény 104. §-a értelmében a hitelesített kézjegyre alapította : a válaszban tett azon fordulata, mely szerint arra kívánta a keresetet alapítani, hogy K. Jánosné neve ennek megbízásából íratott a váltóra N. Ignácz által, figyelembe nem vétethetett. E szerint csak az a kérdés : érvényes-e K. Jánosné váltónyilatkozata a váltótörvény 104. §-a értelmében ? mely kérdést nemlegesen kell megoldani, nem azért ugyan, mivel K. Jánosné irní nem tud, minthogy az írástudatlanság magában véve a szenvedő váltóképességet a váltótörvény 1. §-a szerint ki nem zárja, hanem azért, mert írástudatlan személy kézjegygyei, még ha az bíróilag vagy közjegyzőileg hitelesíttetett is, érvényes váltónyilatkozatot nem tehet, minthogy a váltótörvény 104. §-a ezt csak annak engedi meg, a ki testi fogyatkozás miau nem írhatja alá a nevét, miből következik, hogy az különben írástudó legyen. Ezeknél fogva az alsóbb bírósági Ítéletek megváltoztatásával felperest elutasítani és mint pervesztest a pts. 251. §-ához képest a perköltségben, elmarasztalni kellett.