Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)
141 támadott B. alatti végrendelet ily minőségben a keltekor már érvényben levő 1876. évi XVI. törv.-czikk 6. §-ában előirt külkellékeknek meg nem felel; minthogy azon körülmény, hogy a végrendelet tartalma az irni és olvasni nem tudó végrendelkező és a tanuk együttes jelenlétében az irni és olvasni tudó tanuk egyike által érthetően felolvastatott, és hogy ennek megtörténte után végrendelkező kijelentette, hogy az okirat az ö végrendelkezését tartalmazza, magán az okiraton a tanuk által nem igazoltatott. Már pedig, hogy a hivatkozott törvényszakasz ezt is lényeges kelléknek tekinti, s hogy annak hiányát a tanuk ebbeli egyhangú vallomása nem pótolhatja, mutatja az, hogy ugyanennek igazolását a végrendelet boritékán sem engedi meg; hogy tehát annak egyáltalán hiánya a végrendelet érvénytelen voltát vonja maga után. A végrendelet, — mely különben a hivatkozott törvény 32. § ának kellékeivel sem bir. nem lévén örökhagyó által sajátkezűleg irva és aláirva, — e szerint érvénytelen lévén : örökhagyó hagyatékára nézve a törvényes örökösödést elvileg kimondani, s minthogy a hagyatéki vagyon misége ki nem mutattatott, annak érvényre jutását a hagyatéki eljárásra fentartani kellett. A perköltségek a per körülményeinél fogva lettek megszüntetve. A k i r. Curia a következő Ítéletet hozta: Tekintve, hogy alperesek az E. alatti valódiságát kétségbe nem vonták, ennek tartalma szerint pedig kétségtelen, hogy az örökhagyó a felperesekkel közös szüléjétől illetve felperesek nagyszűléjétöl ingatlanokat örökölt; tekintve, hogy alpereseknek perirati nyilt beismerésük szerint is az örökhagyó hagyatéka öröklött és szerzeményi javakból áll: tekintve, hogy alperesek azt sem vonták határozottan kétségbe, hogy az E. alattiban felsorolt ingatlanok, vagy azokat helyettesítő javak egy része a hagyatékban léteznék ; tekintve, hogy a törvényes öröklésre netán hivatott többi utódoknak perbehivása csak az esetben nem volna mellőzhető, ha a jelen per alapjául szolgáló kereset már a tettleges osztály megállapítását czélozná ; tekintve, hogy a végrendelet érvénytelenítése iránti kereset az örökösödési eljárás folyamaiba tétele előtt megindítható, s ezek szerint ugy a felperesi jogosultság, mint a kereset idöelöttisége szempontjából tett alperesi kifogások tarthatlanok ; tekintve továbbá, hogy Örökhagyó által 1881. évi február 7-én férjével P. Pállal közösen alkotott B. alatti végrendelet a másodbiróság által kiemelt okoknál fogva az 1876. évi XVI. törv.-czikk értelmében sem az Írásbeli, sem a kiváltságos magánvégrendelet kellékeivel nem bir; azon csupán a felebbezési iratban felhozott, különben is