Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

135 zálogjoggal bekebelezett tökekövetelésnek azon, a végrehajtási bekebelezés alapjául szolgált ítéletben vagy birói egyezségben, avagy közjegyzői okiratban megállapított kamataira, melyek a kebelezés napjáig lejártak. Ezen kamatok, ha az árverés napjától visszaszámított három évnél régibb idötöl fogva vannak is hátra, a bekebelezés sorrendjében sorozandók s elégitendök ki a vételárból. Ellenben a végrehajtási bekebelezés napja után lejárt kamatok az idézett törvény 192. §-a a) pontja rendelkezése alá esnek, tekintet nélkül a végrehajtási zálogjog bekebelezésére. Indokok: Az 1881. évi LX. törv.-czikk 192. §-ának aj pontja azon, a kérdés lényegét nem érintő eltéréssel, hogy a három év az árverés s nem a sorrendi tárgyalás napjától számítandó vissza, ugyanazt rendeli, a mit rendelt már az 1868. évi LIV. törv. czikk 448. §-a; és a törvénykezési rendtartásnak ezen szakaszát a törvényes gyakorlat mindig ugy értelmezte, hogy az nem alkalmazható a tökekövetelés oly kamataira, melyek végrehajtási zálogjoggal vannak a telekkönyvi rendszernek megfelelően bekebelezve. Nem is volna indokolható az, hogy a töke bekebelezése s a kamat egyszerű telekkönyvi kitüntetése már magában biztosítsa a hosszabb időről való kamathátralék elsőbbségét — kárával a telekkönyvi hitelnek és sérelmével a későbbi jelzálogos hitelezőknek — akkor, midőn az egyszerű telekkönyvi kitüntetés nem nyújt a későbbi hitelezőnek kellő tájékozást az iránt, hogy mely idő óta s mily összegben áll fenn, s hogy tényleg fennáll-e a kamatkövetelés. Máskép áll a dolog ott. hol a kamat végrehajtásilag van ítélet, birói egyezség, vagy közjegyzői okirat alapján, a telekkönyvi rendszernek megfelelően bekebelezve. Itt a végrehajtás elrendelése tanúskodik arról, hogy a kamat nincs kifizetve és a későbbi hitelező a telekkönyvi rendelet 62. és 65. §§-ainak megfelelő bekebelezés nyomán kiszámíthatja a követelést, mely dologi jogkép terheli — töke s kamat fejében — az ingatlant. De a telekkönyvi rendelet 62. §-a joghatályával végrehajtásilag bekebelezettnek csak azt a megítélt, illetve birói egyezség vagy közjegyzői okirat által megállapított kamatot lehet tekinteni, mely a bekebelezés napjáig már lejárt volt. Mert a telekkönyvi rendelet 65.' §-a csak szám- és összegszerüleg meghatározott követelésnek biztosításául engedi meg a zálogjog bekebelezését; már pedig a jövőben lejárandó kamatok nem voltak a bekebelezéskor szám- s összegszerüleg meghatározhatók, s a későbbi hitelező is az ingatlant terhelő kamathátralék összege iránt csak annyiban tájékozhatja magát a telekkönyvben, a mennyiben a kamathátraléknak telekkönyvileg