Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

110 rinti minőségű volt, valónak tartani, ezen mennyiségű zsindely után pedig alperesnek a hivatkozott szerződés szerint 5 frt 25 krjával számítva 1932 frt vételár járna, alperes viszonkereseti követelését a már kapott 1800 frt levonásával még kijáró 132 frt vételári hátra­lék erejéig megállapítani és felperest ezen összeg, illetve a meg­szorított becslöeskü letevése esetén, ugyancsak 32 szekér után járó 48 frt kártérítés levonásával fenmaradó 84 frt vételári hátralék meg­fizetésében elmarasztalni kellett. A perköltségnek egyik vagy másik fél részére történt megítélése, illetve kölcsönös megszűntetése a prts. 251. §-án, az ügyvédi munkadíjak megállapítása a prts. 252. §-án alapul. A budapesti kir. ítélő tábla a következőleg ítélt: Az eljáró bíróságnak bírói hatáskörét megállapító 194. számú végzése annak indokainál fogva helybenhagyatik; ugyanezen bíró­ságnak fenti keletű és számú Ítélete az ügyvédi díjak megállapítá­sára vonatkozó részében a prts. 252. §-nál fogva helybenhagyatik; egyebekben megváltoztatik, felperes keresetével, alperes pedig viszon­keresetével elutasittatik s a perköltség kölcsönösen megszüntettetik. Indokok: Peres felek között a kereseti zsindely tekintetében létrejött ügylet fix-ügylet nem volt, miután felperes azt, hogy a meg­állapított határidőben (1882. évi márczius végéig) való teljesítés a szerződésnek lényeges feltételét képezte volna, nem is állította, de a per adataiból sem állapitható meg, hogy csakis a kikötött határ­időben való átadás lett volna teljesítésnek tekinthető ; — jelen eset­ben tehát, midőn a kereseti ügylet fix-ügyletet nem képezett, midőn másrészt annak természete az utólagos teljesítést megengedte, a keresk. törvénynek nem 355. §-a, hanem 354. §-a nyer alkalmazást. Tekintve pedig, hogy a 354. §. szerint azon szerződő fél, ki a szer­ződéstől elállani, illetve teljesítés helyett kártérítést kivan, erről a másik felet értesíteni s az utólagos teljesítésre határidőt engedni tartozik; — tekintve, hogy felperes azt, hogy alperest a teljesítésre utólag felszólította, vagy hogy alperest szerződéstől elállási, illetve kárkövetelési szándékáról értesítette és hogy neki az utólagos telje­sítésre kellő időt engedett volna, keresetében nem is állította, azon feltételt tehát, a melyhez a keresk. törvény 354. §-a a szerződéstől elállási, illetve a kártérítési jog érvényesítését köti, nem teljesítette: felperes keresete törvényes alappal nem bír; de viszont alperes is ugyanazon oknál fogva felperes ellen viszonkeresettel nem élhet: az eljáró bíróság ítéletének megváltoztatása mellett tehát felperest keresetével, alperest pedig viszonkeresetével elutasítani és miután mindkét fél pervesztes, a perköltséget a prts, 251. §-a értelmében kölcsönösen megszűntetni kellett. A kir. Curia a következő ítéletet hozta: A kir. itélö tábla ítéletének a bírói hatáskör megállapítását

Next

/
Oldalképek
Tartalom