Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

109 levő 32 szekér zsindelynek ugyanazon év és hó végéig leendő átvételére felperest többször felhívta, az e tekintetben kihallgatott tanuk Heller Igaa'cz, Heller Mór, Kijanicza János. Kijanicza György, Varcsak Jezsik György és Vazernik Jezsik György vallomásaival be nem igazolta, de még csak félpróbára sem emelte, és ennélfogva felperes fenti félbizonyitékát meg nem erötlenitette; tekintve, hogy alperes azon felperesileg tagadott állitása, miszerint felperes az A. alatti szerződés szerint neki eladott zsindelynek árát szekerenként 50 krrají feljavította volna, az erre felhívott és hit alatt kihallgatott tanú Langfelder Zsigmond vallomásával nem igazoltatott, más bizonyíték pedig ezen ténykörülményre fel nem hozatott; végre tekintve, hogy az A. alatti szerződésben határozott szállítási idő kikötve levén, felperes, mint vevő, annak későbbi teljesítését elfogadni a keresk. törvény 353. és 355. §§-ai szerint különben sem tartozott, és ennélfogva alperesnek eskü általi bizonyítéka arra: hogy ö a 2. sz. a. vevény szerint 1882. évi deczember 21-én feladott és felperes által D. alatt bemutatott levélben felperest a hátralékos zsindely átvételére felszólította volna, mellőzendő volt; mindezeknél fogva felperes kereseti jogát, az előre kifizetett vételár megfelelő részének leendő megtérítésére, valamint a kártérítési követelésre a keresk. törvény hivatkozott és 366. §§-ai alapján megállapítani, annak a jelen perbeni döntő körülményre előállított félbizonyiték kiegészítése végett a prts. 193. és 236. §§-ai szerint a pótesküt, a kártérítési összegre pedig Weicherz Jakab és Heksch József tanuk vallomásainak mellőzésével a prts. 237. § a szerint a becslöeskűt odaítélni és ezek letevése esetében felperes kereseti állítását, hogy az A. alatti szerződésre egyedül 285 szekér zsindelyt kapott, valamint a kártérítési összeget beigazoltnak tekinteni, ezek folytán pedig alperest tekintettel arra, hogy kétségbe nem vonta, miszerint az A. alatti szerződés szerint szállítandó zsindely vételára fejében 1800 frtot felperestől átvett, ezen összegből a szállított 283 szekér árának levonásával felperesnek visszajáró töke, valamint a kártérítési összeg és ezeknek nem kifogásolt kamatai megfizetésében a kereseti kérelemhez képest elmarasztalni, a viszonkeresetileg érvényesített 316 frt ellenkövetelésével pedig egészben elutasítani kellett. Az eskü letevésére vonatkozó jelentkezési kötelezettség a prts. 239. és a kereskedelmi ügyekben követendő eljárást szabályozó igazságügyministeri rendelet 25. §-án alapul. Ellenben az egyik vagy másik eskü le nem tétele esetére és tekintettel arra, hogy alperes 32 szekérnek nem szállítását nyíltan elismerte, az ezek után kétségtelenül járó kártérítési öszszegre felperes által leendő becslöeskű feltétele alatt az ítélet rendelkező része szerint ítélni és különösen a póteskü le nem tétele esetében, minthogy akkor alperes állítását, hogy az általa felperesnek szállított 368 szekér zsindely mind az A. alatti szerződés sze-