Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

103 300 frtnyi kamatfizetést tettleg eszközöltetett is, — azon körülménynél fogva pedig, mivel alperes D. alatti levelében a kamat fizetési kötelezettségét arra alapítja, hogy állítása szerint a hagyományozott birtokot 1876. évi márczius 1-én vette birtokába, a kamatfizetési határidő az örökhagyó halála napja, 1875. évi márczius 11-ike helyett 1876. márczius l-re azért nem állapitható, minthogy alperes a perben beismerte, hogy a hagyományozott birtokot az örökhagyó halála napja óta haszonélvezi, és ezt a végrendeleti végrehajtónak G. alatti nyilatkozata is, melynek valódisága alperesileg nem tagadtatik, teljes hitelt érdemlöleg támogatja. Minélfogva tekintettel arra is, hogy alperes fentebbiekhez képest nem volt jogosítva felperestől megtagadni a hagyományi tökéje utáni kamatélvezeti jogosultságot, és igy azon okból, mivel felperes a hagyományi töke és kamatbeli követelése kielégítéséül 9700 frtot felvenni nem akart, felperes javára 9700 frtot birói kézhez letenni jogszerű alappal nem birt, — alperes felperesnek a kereseti 10,000 forint hagyományi tökének, valamint ezen tőke után 1875. évi márczius 11-étől, mint az örökhagyó halála napjától számítandó 6% kamatoknak, beleszámítva a már kamatok fejében lefizetett 300 forint összeget, megfizetésére kötelezendő volt. A perköltségnek felperes részére leendő megtérítésére alperes mint pervesztes köteleztetett. A kir. Curia a következő ítéletet hozta: A budapesti kir. itélö tábla felebbezett ítélete helybenhagyatik, — a kamatokra nézve oly változtatással, hogy alperes kamatfizetési kötelezettsége 1876. évi márczius létől fogva állapíttatván meg, ö a fizetendő 10,000 frt hagyományi töke után — tekintettel a lerótt félévi kamatra — immár csak 1876. évi szeptember hó 1-étöl fogva tartozik 6°/0 kamatot fizetni. Alperesi ügyvéd felebbezési munkadíja 25 frtban állapittatik meg saját fele irányában. Indokok: A hagyományos joga oly hagyományra, mely felfüggesztő feltételtől függővé téve nincs, rendszerint az örökhagyó halálával nyilik meg; de az örökség elfogadását igen megnehezítené, sőt esetleg lehetetlenné is tenné, tehát az örökhagyó szándékával ellenkeznék, ha a hagyománynyal terhelt örökösnek semmi idő sem engedtetnék a hagyomány tárgyának megszerzésére ott, hol a hagyomány tárgyát nem a hagyatékban meglevő egyes dolgok vagy jogok képezik és a hol az örökhagyó a hagyomány kiszolgáltatása idejét meg nem határozta. A jelen esetben, tekintettel az alperes örökségének értékére s az azt terhelő 50,000 frt hagyományokra, indokoltnak mutatkozik lejárati határnapul a hagyományi tökére nézve is elfogadni azon napot, a melytől fogva alperes magát - D. a. levelében — kamatfizetésre kötelezettnek elismerte, vagyis 1876. évi márczius