Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

106 1-ét, ugy hogy felperes előbb még akkor sem lett volna jogosítva a neki hagyományozott összeget követelni, ha a végrendelet s az örökösödési jog nem is támadtatott volna meg perekkel. Alperest tehát 1876. évi márczius 1-éig a hagyomány kiadása körül késedelem, a melynek következményei különben a kötelmi jog szabályai szerint birálandók el, nem terhelte. Perekkel támadtatván meg az Örökhagyó végrendelete, kérdésessé vált ezen végrendelet érvénye s alperes örökösödési joga és felperes nem követelhette a hagyomány kifizetését addig, mig ama perek a végrendelet érvényességének elismerésével jogerejüleg el nem döntettek. Alperest tehát a perek folyama alatt sem terhelte késedelem. De ebből nem következik, hogy alperes a perek folyamából hasznot húzva, azok kedvező befejezte után elvonhassa felperestől a kamatokat, melyeknek egyenértékét ö öröksége hasznaiban megkapta s a melyeknek fizetését kötelezöleg igérte is. Bebizonyult tény ugyanis az, hogy a felperes javára hagyománynyal terhelt tolmácsi birtok hasznát egyedül az alperes vette a perek folyama alatt is — daczára a végrendeleti végrehajtóra s utóbb a zárgondnokra bizott kezelésnek. És még ha nem is ö szedte volna be közvetlenül ama birtok hasznait, megkapta volna azokat a perek kedvező befejeztével a végrendeleti végrehajtótól s a zárgondnoktól, illetve a birói letétből. Ugy áll tehát a dolog, hogy alperes 1876. évi márczius 1-étöl fogva vette hasznát egy oly Örökségnek, a melyben 10,000 forint nem öt, hanem a felperest illette. Ezen összeget s annak a mondott naptól folyó kamatait tartozik az alperes megfizetni a felperesnek, mert a végrendelet érvényességének birói elismerésével megszűnt minden akadálya az Örökségnek, melyet az alperes elfogadón, nem élve azon jogával, mit neki az örökhagyó is 2. sz. alatti végrendeletében megengedett ugy, hogy pénz helyett magát a tolmácsi birtokot adhatta volna át felperesnek s hagyományos társainak ; és különben a maga által egyoldalúlag összeállított 6. sz. a. kimutatással azt sem győzte be alperes, hogy a bírtok jövedelmei nem fedezték a hagyományok kamatait. Per- és zárlati költségek megtérítésére pedig a felperest ezen perben annál kevésbé lehetett kötelezni, mert azon költségeket az alperes elő sem adta számszerűleg. De végre alperes D. a. levelében maga beismerte, hogy felperesnek a hagyomány után 1876. évi márcziustól fogva kamattal is tartozik, s ígérte, hogy ezen kamatokat felperes részére a perek folyama alatt takarékpénztárba betenni fogja ; sőt 1876-ra félévi kamat fejében fizetett is felperesnek E. szerint 300 frtot. És a birói letét által semmi részben sem szűnt meg az alperes kötelezettsége ;