Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

9C, sitva van. A kir. kincstár ellenben, mely azt csupán ideiglenes megőrzés s a szokásos kihirdetés eszközlése végett vette át felperestől, az utóbbival mint jogos birtokba vevővel szemben a dolognak a hirdetési határidő eredménytelen eltelte utáni tovább-birtoklására és ez alapon a tulajdon megszerzésére joggal nem bir. Az előadottak folytán alperes kir. kincstárt a kérdéses 100 frt kiadására kötelezni kellett. A késedelmi kamat csak 1883. évi márczius 19-étöl, mint a felperes sürgetésére adott A. alatti válasz időpontjától számítva, s csak 4°/0-nyi összegben volt megítélhető; mert alperes a talált összeg visszaszolgáltatásában csak az emiitett időponttól fogva tekinthető késedelmesnek, s mert a kir. kincstár a nála levő letétek után csak 4% kamatot fizet, nagyobb összegű kamat fizetésére tehát, miután a kérdéses összeg neki megőrzés végett adatott át, ez esetben sem kötelezhető. A perköltséget azért kellett kölcsönösen megszüntetni, mert a fenforgó esetet törvényes intézkedés nem szabályozván, a kir. kincstárnak az ügy eldöntését bírói útra fenhagyni alapos oka volt, s igy roszhiszemü perlekedőnek nem tekinthető. A budapesti kir. ítélőtábla az e. bíróság Ítéletét a perköltségre vonatkozó részében helybenhagyta, a kereset érdemére nézve azonban megváltoztatta s felperest keresetével elutasította. Indokok: F'elperes keresetét arra alapítja, hogy az általa Budapesten, a Szikszay-féle vendéglőben 1882. évi január hó 17-én talált 100 frt, minthogy a tulajdonos egy év alatt nem jelentkezett, öt illeti; minek folytán kéri ezen összeget, mely letétben kezeltetik, részére odaítélni és kiadatni. Minthogy azonban hazai törvényeink értelmében a találót sem a talált tárgy tulajdonjoga, sem annak haszonvétele, a jelentkezésre történt s hirdetményileg közzétett határidő lejárta után sem illeti, hanem az, illetve a mennyiben nemkészpénz volna, annak közárverésen befolyandó vételára a költségek levonása után — az 1840: IX. törv.-czikk 28. §-a rendeletét iránvadóul véve — a közpénztárba szolgáltatandó be, az elsöbiróság ítéletének megváltoztatásával felperes keresetétől elmozdítandó volt. A perköltség a per körülményeinél fogva volt kölcsönösen megszüntetendő. A kir. Curia a következő ítéletet hozta: A másodbirósági ítélet -megváltoztatásával az elsőfokú bíróságnak ítélete az abban felhozott s az alábbi indokokból a kamatokat illetőleg azonban oly módosítással hagyatik helyben, hogy a 4% késedelmi kamatok csak a kereset beadásának napjától, vagyis 1883. évi márczius 30-ától számítva lesznek felperes részére fizetendők. Indokok: Az 1840. évi IX. törv.-czikk kizárólag a mezei rendörségre szoritkozólag intézkedvén, annak rendelkezései jelen esetre irányadók nem lehetnek; tételes hazai törvény hiányában tehát az elsöbiróság által bővebben kifejtett általános jogelvek annál is inkább helyesen lettek alkalmazva, minthogy a találó a talált dologra nézve csak a tulajdonossal szemben felelős. A kamatok a keresetlevél beadásától számitólag voltak csak megítélendők; mert a felperes által talált pénz rendörhatóságilag lévén alperes kincstárnak átadva, ez a keresetlevél beadásáig jóhiszemű birtokosnak tekintendő.