Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

« 91 d) azon tény, mely szerint a kereseti alapítványi töke után az 1810. évtől fogva a 6% kamatok - az E. alattiból kitetszöleg — az 1851. év végéig valósággal fizettettek s a melylyel szemben a tökekövetelés elévüléséről sem lehet szó. Azon kifogása pedig a II., III. s IV. rendű alpereseknek, hogy az alapítvány az alapítólevél 3. s 7. pontjai értelmében visszavontnak s az ö kötelezettségűk elenyészettnek tekintendő annál fogva, mert az újvidéki szerb hitközség a gymnasiumot az alapító kifejezett szándékával ellenkezően kezelni megkisérlette, — csak akkor érdemelne figyelmet, ha ama kísérletek állandóan sikerültek volna is. Úgyde maguk a nevezett alperesek mondják felebbezésükben, hogy a hitközség alapitványellenes ténykedéseit megszüntette a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minister, a ki erre a legfelsőbb felügyeleti jog alapján hivatva volt. Nem szenved tehát kétséget, hogy a néhai idősb V. Sabbas elvállalt kötelezettségét az ö Örökösei teljesíteni tartoznak s a kérdés csak az: vájjon örökösei-e alperesek a nevezett alapitónak? Erre megfelel az államkincstárral kötött M. alatti peregyesség, melynek folytán az alperesek néhai idősb V. Sabbas beregszói birtokát, mint annak fi- s leányági örökösei, birtokukba vették. Erre vonatkozólag tagadják ugyan II., III. s IV. rendű alperesek az ö örökösi minőségüket, állítván, hogy ők azon egyesség folytán nem kaptak egyebet, mint csak — nem is teljes — egyenértékét azon összegnek, melyet néhai idősb V. Sabbas a fiágra adományozott nemesi jószágért 1801-ben fizetett, s a mely nekik mint leányági utódoknak magszakadás esetére a 4. sz. a. adománylevélben „sub evictione rísci regii" biztosíttatott; — ámde a leányági utódokat megillető impetrationalis sommá is örökséget képez, még pedig olyan örökséget, a melyből első sorban fizetendők a koronára visszaszállott jószág volt tulajdonosának adósságai és az adománylevélnek a fiscus evictiojára vonatkozó kitétele nem azt jelenti, hogy a leányági utódok minden esetben mentek az adósságok terhétől, hanem azt, hogy a fiscus szavatol nekik az impetrationalis sommáért — mások netaláni törvényellenes ténykedéseivel szemben. A mi pedig I. rendű alperest, s benne a fiági örökösöket illeti, ők a G. alatti beavatkozási kereset szerint kifejezetten fiági Örökségkép igényelték adományi czímen s családi szerződések alapján a beregszói birtokot, és ezen igényeik kiegyenlítéséül adta ki nekik a kincstár azon jószág egy részét. Örökösei e szerint néhai V. Sabbasnak mind az L rendű, mind a II., III. s IV. rendű alperesek s terheli őket a nevezett örökhagyó kérdéses adóssága annyival inkább, mert ők minden támasztható igényeikről az államkincstár irányában M. alatt lemondottak, és a