Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

90 t ben pedig a kielégítési alap megszorítása nélküli felte'tlen marasztalásnak van helye. Megváltoztatandó volt az első bírói ítélet azon részében is, mely szerint az 1810. évtől 1852. évi február hó 12-ig 4264 frt 23 kr. töke helyett 5025 frt töke után fizetett kamattöbblet felperes követelésébe beszámíttatni rendeltetett, és 2-od, 3-ad és 4-ed rendű alpereseket erre vonatkozó viszonkeresetükkel el kellett utasítani; mert eltekintve attól, hogy a tudva tartozatlanul teljesített kamattöbblet-fizetés a töke törlesztésébe be nem számitható, — alperesek erre vonatkozó viszonkeresetüket nem az elleniratban, hanem csak a viszonválaszban és igy elkésve érvényesítették. A perköltségre vonatkozó részében is megváltoztatandó volt az első birói itélet, és a perköltséget a per körülményeinél fogva az 1868. évi LIV. törvényczikk 251. §-a szerint kölcsönösen megszüntetni kellett. A kir. Curia a következő ítéletet hozta: A budapesti kir. ítélőtábla felebbezett ítélete, a mennyiben I., II., III. és IV. rendű alpereseket osztr. ért. 1785 frt [94 kr. töke fizetésében egyetemlegesen s a kielégítési alap megszorítása nélkül marasztalta, továbbá II., III. és IV. rendű alpereseket szavatossági alkeresetükkel elutasította, s végre a perköltséget kölcsönösen megszüntette, — helybenhagyatik. A kamatokra nézve azonban mindkét alsóbiróság ítélete részben megváltoztatik, s I., II., III. és IV. rendű alperesek — szintén egyetemlegesen, a végrehajtási alap megszorítása nélkül — csak 1859. évi január hó l-jétől fogva köteleztetnek a megítélt töke után 6% kamatot fizetni. Indokok: Néhai V. Sabbas A. alatti 1810. évi január hó 14-én kelt alapitóleveiében az újvidéki szerb gymnasium javára 20,000 v. cz. forintot kötelezett azzal, hogy ezen alapítványi töke után évenként 6% kamatot fog fizetni s a gymnasiumi patronatus felhívására magát a tökét is lefizetendi. Azon alapítólevélnek valódiságát kifogásolja ugyan az I. rendű alperes, de e tekintetben eloszlatnak minden kétséget: a) az A. a. okiraton levő eredeti aláírások, melyek a kérdéses alapítvány valóságát teljesen bizonyítják; b) az 1863. évi november hó 14-iki tárgyalási jegyzőkönyv, melyben az alperesül beidézve volt kincstári képviselő s II. és III. rendű alperesek az alapítvány valóságát teljesen beismerték ; c) az I. a. egyesség, melynek valódiságát a válasz G. alatti s a szavatossági tárgyalási jegyzőkönyv B. és C. a. mellékletei igazolják és a melyben I. rendű alperes atyja ifj. V. Sabbas s ennek fivére V. Mihály a kérdéses alapítvány fizetését özv. V. Vukné irányában magukra vállalták ; végre