Grecsák Károly: Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbbfoku ítélőhatóság elvi jelentőségű határozatai. X kötet. (Budapest, 1911)

Ügyvédi rdts. 54. §. 609 haltak, az ügyvédnek dij- és költségmegtéritési iránti joga bíróilag el nem ismerhető, mert az ügyvédnek kötelessége a helyes perinditás alapfeltételei iránt a keresetlevél beadása előtt magának meggyőződést szerezni. (Curia 4267/1881. sz. a.) Az ügyvéd saját felétől nem követelheti az olyan eljárás díjazását és költségeinek megtérítését, melynek sikertelenségéről tudomással kellett birnia. Felperesnek tudnia kellett, hogy a perbejelentés megtételére szolgáló idő a váltótörvény 87. §-a szerint régen letelt, hogy tehát az akkor nyert meghatalmazás alapján teendő bejelentés eredményre nem vezethet és tudnia kellett azt is, hogy a viszkereseti igén„v érvényesítésére a váltótörvény 85. §-ában meghatározott idő akkor már lefolyt s így a visszkereset az elévülés kifogása folytán eredményes nem lehet. Felperes tehát ezen eredménytelen eljárás díjazását és költségét csak ugy követelhetné a nem szakértő alperestől, ha alperest az eljárás eredménytelenségéről előre figyelmeztette volna, stb. (Curia 1899 január 20-án 1207/1898. sz. a.) A többek által együttesen s osztatlanul adott meghatalmazás az ügylet természeténél fogva egyetemleges kötelezettséget állapit meg a meghatalmazok ellenében a meghatalmazott ügyvéd javára. (Curia 1883 szeptember 14-én 395. sz. a. Azonos 1890 június 18-án 7531/1889. szám alatt.) Ügyvédi munkadíj s költség iránti perben a dolog természeténél fogva s az 1868: LIV. t.-cz. 111. §-a azon tartalmához képest, hogy a keresetben felhozott tények és állitások csak ugy tartandók valóknaR, amennyiben magának a felperesnek bizonyítékai által meg nem czafoltatnak; a biró az ügyvéd tevékenységét és felszámított kiadásainak helyességét, amennyiben az a rendelkezésre álló adatok alapján lehetséges, még akkor is vizsgálni és határozatánál irányadóul venni tartozik, ha alperes a keresetre hozott idéző végzéssel kitűzött határnapon nem jelent is meg. (Curia 1895 június 19-én 5306/1894. sz. a.) Az ügyvéd ügyfele érdekeinek kíméletével tartozik, és azt nem czélirányos költségeskedéssel nem terhelheti, ennélfogva a vidékre végrehajtás foganatosítása czéljából tett utazása költségét fele ellen csak abban az esetben számithatja fel, ha bizonyítja, hogy azt az ellenféltől meg nem kapta. (Curia 1896 szeptember 1-én 926/1896. sz. a.) A három évnél régebb időből származó ügyvédi dijak iránti köTelekkönyvi stb. rendt. I. k. 30