Grecsák Károly: Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbbfoku ítélőhatóság elvi jelentőségű határozatai. X kötet. (Budapest, 1911)

Ügyvédi rdts. 49., 50., 51.. 52. §. 607 keresetét még a panaszok beadása előtt indította és az ott csatolt költségjegyzékében a behajtott összegeket is elzsámolta a panaszos javára; minthogy végül egyik perben a panaszlottra nézve már kedvező Ítélet is hozatott: ennélfogva figyelemmel arra, hogy ugyanazon követelés iránt két külön eljárás nem folytatható, indokoltnak találtatott, hogy ebben a panaszügyben az eljárás felfüggesztessék addig stb. (1904 április 20. 404. sz.) Curia: Helybenhagyja. (1904 szeptember 15. 4974. sz.) 49. §. Az ügyvéd akkor sem köteles volt ügyfelének ügyére nézve ta­núskodni, ha a megbízás megszűnt. Ha tanúskodik, de az eskületételt megtagadja, erre nem kényszeríthető. (Curia 3284/1881. sz. a.) 50. §. A pártfogó ügyvéd tisztétől való felmentetésre jogosult az ügy­véd, ki azon törvényszéken kívül lakik, melynél a pártfogolandó fél pere folyamatba teendő. (Curia 1879 deczember 10-én 13390. sz. a.) A megyei tiszti főügyész, tekintettel az 1874: XXXIV. t.-cz. 50. §-ának c) pontjára és az 1886: XXI. t.-cz. 70. §-ára, a pártfogó ügyvédi teendők alól felmentését jogosan kérelmezheti. (Curia 1892 január 28-án 11. sz. a.) 51. §. A pert indító fél kérelme és a pervitel érdekében történt ügy­gondnoki kirendeléssel járó költség is a pervitellel járó oly szükséges költségnek tekintendő, melyre a perindítónak a felelőssége szintén ki­terjed, amely költség tehát, szegényjogon való perlés esetét kivéve, a perindító tartozik előlegezni annyival inkább, mivel az ügyvéd az 1874: XXXIV. t.-cz. 50. §-a értelmében csupán vagyontalan perlekedőknek ingyenes képviseletére kötelezhető. (Curia 1891 február 26-án 1040— 1890. sz. a.) 52. §. Ügyvédnek a vélt sérelmek orvosoltatása czéljából jogosan tör­tént felszólalása csak azért, mert fegyelmi panasza alaptalannak talál­tatott, utóbb sem válhatott jogosulatlanná, aminek további következ­ménye, hogy büntethetővé sem válhatott, minthogy ha a kötelezettség­szerüleg és jogosan történő felszólalás esetleg büntetést vonhatnak maga után, ez illuzóriussá tenné az ügyvédnek az 1874: XXXIV. t.-cz. 52. §-ával biztosított teljes szólásszabadságát s ezzel együtt ugy a fél­nek védelmi jogát, valamint azon ellenőrzést is, melyet az ügyvéd az igazságszolgáltató közegek irányában hivatásszerüleg gyakorol. (Curia 1880 szeptember 24-én 348. sz. a.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom