Grecsák Károly: Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbbfoku ítélőhatóság elvi jelentőségű határozatai. X kötet. (Budapest, 1911)

598 ügyvédi rdts. 45. §. kodva, felperes azt következteti, hogy alperes a N. F.-féle váltót a követelésnek reá történt engedményezése után neki kiadni nem lévén köteles, tekintettel a korábbi •/. a. átengedés vitatott érvénytelenségére, alperes a váltó kiadását felperes ebbeli kivánatára jogosan meg nem tagadhatta. Ez a panasz alaposnak találtatott. Az */. a. átengedési okiratban foglalt nyilatkozat értelmi és jogi hatálya ugyanis az, hogy B. 0. a 840 frtos váltókövetelésből behajtandó felerészt engedte át ügyvédi munkadíj és kiadás, illetőleg jutalomdíj czimén alperesnek, de ezáltal az átengedés által a váltó követelés és az erről szóló váltó B. 0. és alperes közt közös követeléssé és közös okirattá és alperesnek fele részben tnlajdonová nem vált és ekként, tekintettel a felebbviteli bíróság abbeli ténymegállapítására, hogy felperes az alperestől az iratoknak s magának a váltóokiratnak kiadását kérte, alperes a váltónak fehéres részére való kiadását megtagadni jogosítva nem volt. Ezekből kifolyólag pedig téves a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, hogy alneres a követelés alapjául szolgáló váltó kiadását a saját részkövptelésének biztosítása nélkül joggal tagadta meg. (1901 június 11-én l. G. 223. sz. a.) Az ügyvédi kamara fegyelmi bírósága az ügyvédi rendtartás 41. és 44. §§. rendelkezésébe ütköző és esekélyebb kötelességszegésnek minősülő mulasztásért is a fegyelmi eljárás mellőzésével a 73. §. alapján megintheti és rendreutasíthatja a panaszlott ügyvédet, s e határozatát az ügyvédi lajstromban feljegyeztetni rendelheti. (Curia 1889 június 22-én 140. sz. a. Azonos 306/1889. és 82/1890. sz. a.) 45. §. A per vitelével megbízott ügyvéd mindaddig, mig az általa ügyfele részére behajtott pénzekről nem számol, a perben felmerült dijait s költségeit nem követelheti, s e tekintetben kivételnek akkor sem lehet helye, midőn az ügyvéd az ügyvédség gyakorlatától visszalép. (U. 1886 január 21-én 1135/1885. sz. a.) Az 1874: XXXIV. t.-cz. 46. §-a értelmében az ügyvéd ellen indított panaszeljárás csakis az előlegül adott összegről való számadási kötelezettség megállapításával foglalkozhatik, nem vonható azonban a% eljárás alá másféle összegről való számoltatás kérdése. A vizsgálat folyama alatt kifejtettek szerint panaszolt a kérdéses összegeket, s illetőleg takarékpénztári betéti könyvet nem szorosan vett ügyvédi minőségben vagy ügyvédi teendőkre, hanem nagyrészt gazdasági kiadások fedezésére vette kezéhez, ennélfogva ellenében az átvett pénz elszámolása miatt az 1874. évi XXXIV. t.-cz. 66. §-ában, illetve a 4544/1875*. igazságügyminiszteri rendeletben körülirt eljárásnak helye nem lehet. (Curia 1900 október 16-án 5015. sz. a.)