Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam III. kötet (Budapest, 1910)

— 80 — biztos beiktatásán megjelentek nevei lesznek bevósendők, nem a közgyűlési teremben, hanem a lépcsőházban helyezi el. Véghatározatának ezt a részét felebbezése következtében felülvizsgálván, azt megváltoztatom és a márványtábla felállításának mellőzését rendelem el a következő indokokból: A vármegye közönsége ezen határozata szerint egyes tagjaival szemben, azoknak külön megbélyegzése és pellengére állítása által kívánja a késő nemzedék okulására is megörökíteni azt a lesújtó Ítéletet, a melylyel a nemzet alkotmányos közérzülete sújtotta mindazokat, kik a volt kormány ellen folytatott alkotmány védő küzdelem idején a törvény és alkotmányellenes irányzat szolgálatába szegődtek. Ez a határozat tehát egy büntető jellegű, még pedig ujabb büntető jogrendszerünk által már kiküszöbölt becsületbüntetés jellegével biró oly megtorló intézkedést jelent az illetőkkel szemben, a melynek a ténykörülményeknek és beszámithatóság mértékének gondosabb mérlegelése nélkül elhatározott alkalmazása nemcsak az általános osztó igazság kívánalmai szempontjából eshetik kifogás alá, de különben sem állhat hivatásában a törvényhatóságnak. Mert bár, mint minden más erkölcsi testületnek, ugy a törvényhatóság bizottságának is kétségtelen jogát képezi, hogy saját tagjai eljárását bírálata körébe vonja, azonban büntető hatalommal, büntetőjogi hatáskörrel felettük — az 1886. évi XXI. t.-cz. 54. §-ában emiitett széksértósi eseteket kivéve — nem rendelkezik. Már pedig egyik sarkalatos alapelve alkotmányos jogrendünknek, hogy minden cselekmény csak a törvényben kijelölt hatóság által, az arra előirt eljárás szabályai szerint és csakis a törvény által rendelt módon sújtható büntetéssel. A büntető hatáskör, és büntetések törvényszerűsége tekintetében megkívántató feltételek hiánya tehát megfosztja a felebbezett határozattal czélba vett megtorló intézkedést egy jogszerüleg alkalmazásba vehető büntető rendelkezés jellegétől s a végrehajtás során a megtorlás ezen módja egy puszta sértő cselekmény jellegét vehetné fel. Minthogy pedig ennek bekövetkeztétől a törvényhatóságot megóvni kívánom, mindezekre való tekintettel a vármegye közönségének hazafias intencziókból eredő s a jogos megtorlás czélzatával hozott, de az előre bocsátottak szempontjából érdemileg kifogásolható felebbezett határozata megváltoztatásával, a kérdéses emléktábla felállításának mellőzését kellett elrendelnem. A törvényhatósági legtöbb adót fizetők névjegyzékének összeállitásánál az alaki képesités hiánya alóli felmentés nem jár azzal a következménynyel, hogy egyszersmind az alaki képesítéshez fűzött kétszeres adóbeszámitási jogosultságot is eredményezzeA m. kir közigazgatási bíróság 1907. évi 221. határozata: A közigazgatási bíróság B. Gábornak 8. vármegye törvényhatósági bizottsága legtöbb adót fizető tagjai 1907. évre érvényes névjegyzéke fölvételét megtagadó S. vármegye állandó bíráló választmánya által hozott határozat elleni felebbezésnek czimzett panaszát az 1896. évi XXVI. t.-cz. 41. §. 1. pontja alapján tárgyalás alá vévén, következőleg itélt: A m. kir. közigazgatási bíróság a panasznak helyt nem ad. Indokok: Az 1886. évi XXI. t.-cz. 26. §-a szerint kifejezetten a magyar államban érvényes oklevéllel ellátott gazdatiszteknek az adója számitható kétszeresen a törvényhatósági legtöbb adót fizetők névjegyzékének megállapításánál, az 1900. évi XXVII. t.-cz. 24. §-a szerint pedig okleveles gazdatisztnek az a magyar állampolgár tekintetik, a kinek valamely hazai gazdasági főiskola, vagy gazdasági tanintézet által kiállított oklevele vagy végbizonyítványa van. Panaszos kifejezetten