Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam III. kötet (Budapest, 1910)

- 81 — beismeri, miként ily oklevele, vagy végbizonyítványa nincs. Ennek ellenére az adó kétszeres kedvezményét azon a czimen igényli, mert az 1900. évi XXVII. t.-cz. 25. §. végpontja alapján öt a m. kir. földmivelésügyi miniszter az alaki képesités hiánya alól fölmentette. Minthogy azonban ezen fölhivott 25. §. egész szövegéből s ennek végére ezen fölmentvényre vonatkozó rendelkezésnek elhelyezéséből kétségtelenül megállapítható, miként az alaki képesités hiánya alóli felmentés csak arra vonatkozik, hogy az ilyenek oly gazdaságban is alkalmazhatók, a hol egyébként csakis okleveles gazdák alkalmazhatók, de ez a fölmentvóny a törvény által csakis az okleveles gazdatiszteknek adott közjogi kedvezményt, az illetőkre ki nem terjesztette. Már pedig, miután a törvény általános rendelkezésétől eltérő kedvezmény, mint kivétel nem kitérjesztőleg, hanem szorosan magyarázandó, panaszosnak csupán alkalmaztathatása érdekéből az alaki képesités hiánya alóli felmentetése, adójának kétszeresen számítására jogosultságot nem ad. Azért panaszának helyt adni nem lehetett. A törvényhatósági bizottsági közgyűlés állandó biráló válásztmányi tagjai megválasztásának kérdése a közigazgatási biróság hatáskörébe nem tartozik. A m. kir. közigazgatási biróság 1907. évi 323. sz. határozata: A közigazgatási biróság F. Gábornak az állandó biráló választmány tagjául, K. sz. kir. város törvényhatósági bizottsága által 1906. évi 401. sz. alatt megválasztása ellen dr H. Aurél részéről beadott panaszt, esetleg felebbezést az 1896. évi XXVI. t.-cz. 42. §. 2. pont, illetőleg 131. §-a alapján vizsgálat alá vévén, következőleg végzett: A m. kir. közigazgatási biróság ezen ügyben hatáskörét nem állapítja meg, s az iratokat a felebbezésnek illetékes elbírálása végett a m. kir. belügyminiszterhez teszi át. Indokok: Az 1896. évi XXVI. t.-cz. 42. §. 2. pontjában foglalt rendelkezés szerint csakis a törvényhatósági tisztviselők segéd- és kezelőszemélyzet tagjainak választása ellen van végsőfokban a m. kir. közigazgatási biróság által elbírálandó panasznak helye de a törvényhatóság egyes szakbizottságainak, — mint jelen esetben az 1886. évi XXI. t.-cz. 43. §-a értelmében az állandó biráló-választmány tagjainak — választása ellen, a midőn az — mint jelenben — önállóan s nem egyes bizottsági tagnak a közgyűlési tárgyaláson vitás rósztvehetési jogával — melynek eldöntése az 1896. évi XXVI. t.-cz. 42. §. 1. pontja szerint ezen biróság hatáskörébe tartozik — kapcsolatosan bírálandó el, az állandó bíráló-választmányi tagok választása elleni jogorvoslatot sem az 1896. évi XXVI. t.-cz., sem valamely más törvény, vagy törvényerejű rendelkezés a m. kir. közigazgatási biróság hatáskörébe nem utalja. Ezért a 17. §. határozott rendelkezése alapján a biróság hatáskörét ezen állandó biráló-választmányi tagválasztást illetőleg annál kevésbbé állapíthatta meg, mert a 17. §. szerint a biróság hatáskörét a jog- és törvényhasonlatosság elvének alkalmazása mellett sem terjesztheti ki. A hatáskör meg nem állapítása daczára a panasz visszautasítható azért nem volt, s azért kellett annak az illetékes m. kir. belügyminiszterhez való áttételót elrendelni, mert panaszos vagylagosan az ügynek a m. kir. belügyminiszterhez való felterjesztését kérte, s igy már a polgármester által illetékes felsőbbfoku határozathozatal végett az iratok oda lettek volna feltérjesztendők. 6