Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam III. kötet (Budapest, 1910)

— 122 — élvezett gyógykezelése és teljes ellátása, a mi a végrehajtási korlátozás alól kivett «tartás»-sal egyértelmű, a legutóbb idézett törvényszakasz rendelkezése alá esik ós a saját tartási költségeinek kiegyenlitésére foganatosított végrehajtással szemben az 54. §-ban megállapított korlátozásnak helye nem lehet. Ez bizonyítja czáfolhatatlanul magának ezen törvényszakasznak második bekezdése is, a midőn kimondja, hogy a lakpénz, mely egyébként az általános foglalás alól mentes, — lakbértartozás fejében mindazonáltal lefoglalható. Mivel az előadottakból kitetszőleg a felmerülő tartási költségek törvényszerű kiegyenlítése czéljából a kifogásolt végrehajtás törvényszerű kötelezettség alapján és a törvényszerű korlátok között foganatosíttatott, az alaki szempontból emelt kifogások pedig a tárgyiratok tanúsága szerint, a ténybeli valóságnak nem felelnek meg; mivel a tartozás törlesztésének 2 évre történt kiterjesztésével a panaszos fizetését a panaszlott foglalás folytán 1—1 évre csak 139 K 86 fill. terheli, részére tehát az 1881. évi LX. t.-cz. 58. §-ában biztosított évi 600 K-nál magasabb összeg marad fenn: a panasznak, mint alaptalannak helyt adni nem lehetett. Az ügy érdemében is végső fokon határozni hivatott hatóság által a felfolyamodás visszautasítása iránt hozott végzés ellen felébb vitelnek helye nincs. A m. kir. belügyminiszter 1906. évi 57,9^3. sz. határozata: Sz. vármegye közigazgatási bizottságának. A harmadfokú határozat ellen beadott felebbezést visszautasító, a bizottság részéről hozott végzés ellen ezúttal igénybe vett felfolyamodást visszautasítom. Mert a J. U. 5. §-ának 13. pontjában foglalt ama rendelkezésből, mely szerint a felebbvitel visszautasítása kérdésében - felfolyamodás esetén — a másodfokú hatóság már végérvényesen dönt, továbbá az 1904. évi 88,613. sz. alatt kibocsátott körrendelet 13. ós 14. bekezdéséből, melyek szerint csak a másodfokú hatóság által hivatalból hozott elutasító végzés ellen van helye felfolyamodásnak: következik, hogy ha az a hatóság, mely az ügy érdemében is végső fokon van hivatva határozni, utasítja vissza a felfolyamodást, ennek végzése ellen felebbvitelnek már egyáltalán nincs helye. A közigazgatási bírósági határozatok kézbesitése a 4600/1902. M. E. sz. «Kézbesítési Utasitás» értelmében foganatosítandó. A községi kézbesítők által ezen rendszer életbelépte előtt vezetett jegyzék többé nem vezetendő. A m. kir. belügyminiszter 1906. évi 63.548. sz. határozata: A. vármegye alispánjának. Azon kérdésére, hogy most, midőn a közigazgatási bírósági határozatok kézbesitése az uj kézbesítési rendszernek megfelelően postai uton térti vevény mellett történik, szükséges-e, hogy a községi kézbesítők az 1896 évi 21,973 M. E. számú rendelet 24. pontjának negyedik bekezdésében előirt külön jegyzéket vezessék s azt évenkint a törvényhatósági irattárnak beszolgáltassák: értesítem, hogy az 1896. évi XXVI. évi t.-cz. 138. §-a szerint a bírósági iratok kézbesítését a közigazgatási folyamatban eljárt hatóság a közigazgatási eljárásban érvényes szabályok szerint eszközöltetvén, a szóban levő iratok kézbesitése jelenleg az 1901. évi XX. évi t.-czikknek a közigazgatási kézbesítést egységesen szabályozó 25—30. §-ái, illetőleg a 4600/1902. M E számú «Kézbesitési Utasítás» értelmében foganatosítandó. Az 1896. évi 21,973. M. E. sz. rendelet 24. pontjának a korábbi kézbesítési rendszerre fektetett rendelkezései a «Kézbesitési Utasitás» 31. §-a értelmében hatályon kívül lévén helyezve, természetesen a fentemiitett jegyzék sem vezetendő többé.