Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam III. kötet (Budapest, 1910)

- 121 — zölhető. Ily ügyekben tehát a közigazgatási bíróság az eskü kivételére fel van jogositva. Fegyelmi ügyekben a tanuk megesketése rendszerint mellőzendő, de szükség esetén meg van engedve (1886. évi XXIII. t.-cz. 3. §. s egyéb szabályzatok). Anyakönyvezési ügyekben az eskü alatti kihallgatásra, az anyakönyvezésre vonatkozó jogszabályok irányadók. Törvényesitési ügyekben az utóházasságot kötött egyének eskü alatti kihallgatásának törvényszerűség kérdésében a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur van hivatva határozni. Mindazon ügyekben, melyekben a közigazgatási hatóság eskü kivételére fel van jogositva, annak kivételét az illető egyén tartózkodási helyére illetékes hatóság utján is eszközölheti. A város tanácsa tehát az eskü kivételére feljogositott hatóságok szóban forgó megkeresésének eleget tenni köteles Nyilvános betegápolási költségek fejében a tisztviselő fizetésének 600 K-t meghaladó része lefoglalható. A m. kir. közigazgatási biróság 1906. évi 3148. sz. határozata: A közigazgatási biróság R. Mózes királyi járásbirósági Írnoknak panaszát Z. szab. kir. város közigazgatási bizottságának 1906. évi 148. sz. alatt kelt határozata ellen, melylyel a panaszos után felmerült 279 K 72 fill. kórházi gyógyköltség behajtása czéljából ennek fizetésére foganatosított végrehajtás ellen beadott felebbezósét elutasította, — az 1896. évi XXVI. t.-cz. 82. §-a alapján vizsgálat alá vévén, következőleg ítélt: A m. kir. közigazgatási biróság a panasznak helyt nem ad. Indokok: R. Mózes z—i kir. járásbirósági irnok 1903. évi november hó 3-tól 1904. évi február hó 20-ig, — tehát 110 napon át ápoltatott a Budapest székesfőváros Szent-István közkórházában s mivel a felmerült 279 K 72 fill. gyógyköltség megfizetését megtagadta: 1600 K Írnoki fizetése foglaltatott le közigazgatási uton. A belügyminiszter azonban a letiltást oly módon korlátozta, hogy Z. Mózes kórházi tartozását 24 havi egyenlő részletekben törleszthesse. Z. Mózes azonban nem nyugodott meg, hanem több irányban jogorvoslatokkal élt, míglen a közigazgatási bírósághoz jutott az ügy. Panaszában azt hozza fel, hogy mivel az állami tisztviselő fizetése, a mennyiben az évi 1600 K-t nem haladja meg, nem foglalható le. Tekintve azonban azt, hogy a törvényhozás nyilvánvalóan azzal a czélzattal korlátozta az 1881. évi XL. t.-cz. 54. §-ában az ott felsoroltak állandó illetményére vezethető végrehajtást ennek 1/z-aá részére, és erre is csak abban az esetben, ha az az évi 1600 K-t (800 forintot) meghaladja, hogy mint minden megterheltetéstől mentes, törvényesen védett létminimum, a végrehajtást szenvedőnek a saját és családja létfentartására minden körülmények között ennyi rendelkezésére fenmaradjon. R. Mózes a kórházban léte idején, a betegfelvételi jegyzőkönyv tanúsága szerint nőtlen lévén, csupán magáról kellett gondoskodnia évi 1600 K-t tevő rendszeres fizetéséből, ennek lefoglalása tehát jogosult volt ós nem ellenkezik az 1881. évi LX t.-czikknek sem szellemével, sem pedig tételes rendelkezésével; mert R. Mózes 3 hónapot meghaladó időn át ápoltatott és nyert ez alatt teljes .ellátást Budapest székesfőváros fentebb nevezett közkórházában; mivel pedig az imént idézett törvényczikknek a fizetés, illetve nyugdij bíróilag lefoglalható részét megállapító 54. ós 55. §-aiban foglalt rendelkezések ellenében ugyanezen törvény 58. §-a szerint, még abban az esetben is kivételnek van helye és a tényleges szolgálati illetmények 600 K-t (300 frtot) meghaladó része foglalható le, ha az adós ellen feleségét, törvényes szülőit vagy leszármazóit illető tartás miatt intéztetik a végrehajtás, — a miből természetszerűleg következik, hogy a panaszosnak a kórházban saját személyében