Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam III. kötet (Budapest, 1910)

120 — Az elkésett felebbvitel visszautasítása kérdésében az elsőfokú hatóság indokolt végzésben határoz, a visszautasító végzés ellen benyújtott felfolyamodás felett a másodfokú hatóság végérvényesen dönt. A m. kir. belügyminiszter 1906. évi 14.889. sz. határozata: Sz. vármegye alispánjának. Határozatát, melylyel H. Márton a n—i rendőrkapitány véghatározata ellen előterjesztett felebbezését visszautasította, nevezettnek felebbezése folytán felülvizsgálván, azt az 1886. évi XXI. t.-cz. 10. §. alapján megsemmisitem és az ez ügyben eljárt elsőfokú hatóságot (rendőrkapitányt), a visszautasítás kérdésében az 1901. évi XX. t.-cz., illetőleg az ezen törvény végrehajtására vonatkozó 4600/901. M. E. sz. rendelet 5. §-a értelmében szabályszerű határozathozatalra utasítom. így kellett határoznom, mert bár az iratok szerint helyesen járt el akkor, midőn H. Mártonnak a rendőrkapitányi határozat ellen az alispánnál, tehát illetéktelen helyen benyújtott felebbezését a rendőrkapitánynak szabályszerű eljárás végett kiadta, de mert erről a felet értesíteni elmulasztotta és daczára annak, hogy az iratokban nincsen nyoma annak, hogy az elsőfokú hatóság (rendőrkapitány) a kötelességében álló visszautasítást elmulasztotta volna, utóbb a felebbezés visszautasítása kérdésében határozott, megsértette, illetőleg figyelmen kivül hagyta az idézett végrehajtási rendelet 5. §. 11. és 13. bekezdésében foglalt rendelkezéseket, melyek szerint az illetéktelen hatóság a felebbvitelnek az illetékes hatósághoz való továbbítása alkalmával erről egyidejűleg a felet is értesíteni tartozik és főleg azon rendelkezést, mely szerint az elkésett felebbvitel visszautasítása kérdésében az elsőfokú hatóság indokolt végzésében határoz, mely visszautasító végzés ellen benyújtott felfolyamodás felett a másodfokú hatóság végérvényesen dönt. Tanuknak közigazgatási hatóságok által megkeresés folytán való kihallgatása. A m. kir. belügyminiszter 1906. évi 28,046. sz. határozata: P. város közönségének. A város tanácsa felmerült konkrét esetekből kifolyólag több izben intézett ide kérdést arra vonatkozólag, hogy a városi tanács más közigazgatási hatóságok megkeresésére foganatosithat-e, s ha igen, mely üg}7ekben eskü alatt tanúkihallgatásokat. Mivel ez a kérdés közigazgatási jogrendszerünkben kellőképen rendezve nincsen, ennélfogva ebben az ügyben az érdekelt igazságügyi, vallás- és közoktatásügyi miniszter urakkal beható tárgyalás megejtése vált szükségessé. E tárgyalás eredményeképen a felvetett kérdésre nézve következőkről értesítem: A közigazgatási hatóságok eskü alatti kihallgatásokat mindazon ügyekben foganatosíthatnak, melyekre nézve törvény, törvényes miniszteri rendelet vagy törvénypótló joggyakorlat az illető közigazgatási hatóságokat felhatalmazzák. Szigorúan véve az ily felhatalmazás csak törvényben vagy törvénybeli felhatalmazáson nyugvó miniszteri rendeletben volna megadható, de mivel ezen kérdés még törvényileg kellőleg szabályozva nincsen, ennélfogva ezt a jogelvet tágabb értelemben kellett venni. így például mindjárt a város tanácsa által felvetett egyik ügyben, nevezetesen a kegyúri ügyekben folyamatba tett közigazgatási bíráskodás jellegű eljárás terén az eljáró hatóságoktól, bár erre törvényes jogszabályban felhatalmazva nincsenek, a közérdek szempontjából nem vonható meg a gyakorlatban eddig is érvényesített azon joguk, hogy az eljárás folyamán tanukat esetleg eskü alatt is kihallgathassanak. Az 1848/49-iki honvédek segélyezése, illetőleg igazolványaik kiállítása tárgyában 1896. évi 7821. sz. alatt kibocsátott miniszterelnöki rendelet előírja, hogy az igazolás legalább két egyén eskü alatti vallomása alapján eszkö-