Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam III. kötet (Budapest, 1910)

115 rendeletben meghatározott eljárást tartotta fenn. Később hozatott meg az 1881. évi LX. t.-cz., a melynek 1. §-ában h) pont alatt a bírói végrehajtás alapjául szolgáló közokirat gyanánt a közigazgatási hatóságoknak azon végrehajtható határozatai is fel vannak sorolva, a melyek az érvényben levő jogszabályok szerint birói végrehajtásra utalvák. Ugyanezen törvény 2. §-a a végrehajtás elrendelésére illetékes hatóságról intézkedik és kimondja, hogy az 1. §. h) pontja esetében «ha külön törvény ellenkező intézkedést nem tartalmaz», a végrehajtás elrendelése a biróságok hatáskörébe tartozik, De általános elv is az, hogy ingatlanokra a végrehajtás elrendelése más hatóságok által nem, hanem a biróságok által rendelhető el, igy rendelkezik a többi közt az 1883. évi XLÍV. t.-cz. 77. §-a is. így értelmezte a belügyminiszter is előbbi rendeletét az 1886. évben 4064. sz. alatt kibocsátott rendeletében. Minthogy az 1880. évi XXXVII. t -cz. 42. §-a a belügyminisztert az eljárás szabályozására csak addig tartó hatálylyal bizta meg, mig azt a törvényhozás nem szabályozza; és minthogy az 1881. évi LX. t.-cz. a fentebb idézett §-aiban ezt szabályozta és a végrehajtás elrendelését a biróságok hatáskörébe utalta: ennélfogva az elsőbiróság végzését helyben kellett hagyni. A közigazgatási biróság hatásköre elleni kifogás valamely ügynek érdemleges tárgyalására nézve emelhető, nem pedig az ellen: vájjon az eljárt alsófoku hatóságoknak alaki szempontokra alapított határozatai a panasz folytán illetékesen felülvizsgálhatók-e vagy sem a közigazgatási biróság részéről. A m. kir. közigazgatási biróság 1905. évi 1418. sz. határozata: A közigazgatási biróság H. Imre részéről a III. ker., Kis-Korona-utcza 50. számú házához tartozó kertből ellopott vizmérő óra árának megtérítése ügyében a székesfőváros tanácsa által 1904. évi október hó 29-én 236,970. sz. alatt hozott határozat ellen benyújtott panaszát vizsgálat alá vévén, következőleg itélt: A m. kir. közigazgatási biróság a székesfőváros helyettes polgármestere részéről emelt hatásköri kifogásnak helyt nem ad, hanem a panaszt vizsgálat alá vevón, azt elutasitja. Indokok: Panaszló háztulajdonos a kertjéből ellopott vizmérő óra árának megfizetésére a székesfővárosi vizművek igazgatósága részéről felhivatván, a III. ker. elöljárósághoz beadott kérvényében ezen meghagyás alól való felmentését kérte, azonban az elöljáróságnak 1904. évi április hó 26-án 5243. sz. alatt kelt határozatával elutasittatott. hzen határozat nevezettnek 1904. évi április hó 28-án kézbesittetett, ki az ellen 1904. évi augusztus hó 18-án az elöljárósághoz beérkezett felfolyamodással élt, mely felfolyamodást 1904. évi szeptember hó 14-én 15,706. sz. alatt kelt határozatával az elöljáróság, majd ujabb felfolyamodás Után 1904. évi október hó 29-én 236,970 sz. alatt kelt végzésével a székesfőváros tanácsa elkésés okából visszautasította és kimondotta, hogy a másodfokú tanácsi végzés ellen az 1901. évi XX. t.-cz. 5. §-a értelmében további jogorvoslatnak helye nincs. Az érdekelt háztulajdonos ezen határozatok, illetve végzések ellen közvetlenül ezen bírósághoz panaszt nyújtván be, a székesfőváros polgármestere, kinek a panasz az 1896. évi XXVI. t.-cz. 100. §-a értelmében való eljárás végett kiadatott, 1905. évi február hó 6-án 23,902. sz. alatt kelt jelentésében azon nézetének adott kifejezést, hogy miután a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről szóló 1901. évi XX. t.-cz. 5. §-a szerint, a fölebbvitel elutasítása esetében a másodfokú hatóság végérvényesen dönt, 8*