Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam III. kötet (Budapest, 1910)

— 116 — a jelen ügyben semmiféle jogorvoslatnak helye nem lehet és annál kevésbbé illeti meg a felet a birói panasz joga, mert az 1896. évi XXVI. t.-cz. 34. §-a szerint is, vizvezetéki ügyekben a közigazgatási hatóságnak másodfokú határozata ellen van panasznak helye; ebben az ügyben azonban másodfokon véghatározat nem keletkezett, a mennyiben a fél a fölebb vitel elmulasztásával az ügy másodfokú, illetve birói elbírálására való igényét elvesztette. Ezeknek alapján a panasznak hivatalból való visszautasítását kérte a polgármester. Miután ezzel szemben a biróság hivatkozással az 1896. évi XXVI. t.-cz. 100. §-ára, melynek értelmében a panaszok az összes tárgyalási iratokkal felszerelve terjesztendők fel a közigazgatási bírósághoz, továbbá ugyanezen törvény 131. §-ára, mely szerint illetékesség tekintetében a biróság hivatott határozni, végül az 1901. évi XX. t.-cz. 12. §-ára, mely az ezen t.-cz.-nek a jogorvoslatokat korlátozó határozatait, a közigazgatási biróság hatáskörébe utalt ügyekre nézve ki nem terjeszti; 1905. évi február hó 22-én 604. sz. alatt kelt rendelvényével felhívta a székesfőváros polgármesterét, hogy a panaszt a tárgyalási iratokkal felszerelve ezen bírósághoz terjessze fel. A helyettes polgármester 1905. évi márczius hó 21-ón 59,093. sz. alatt kelt jelentésével fel is terjesztette az iratokat, egyúttal azonban egész terjedelmében fentartva már előbb idézett jelentését, az 1896. évi XXVI. t.-cz. 101. §-a alapján a biróság illetékessége ellen hatásköri kifogást emelt. Tekintettel arra, hogy a most idézett törvényszakasz alapján hatásköri kifogás valamely ügynek érdemleges tárgyalására nézve emelhető, nem pedig miként az a szóban levő ügyben a fent előadottakból kitetszik, az ellen, vájjon az eljárt alsófoku hatóságoknak alaki szempontokra alapított határozatai a panasz folytán illetékesen felülvizsgálhatók-e vagy sem a közigazgatási biróság részéről ? ennélfogva a hatásköri kifogást figyelembe venni nem lehetett. Viszont miután az iratokból kitűnik, hogy a panaszolt határozatok helyesen utasították vissza az 1901. évi XX. t.-cz. 5. §-a alapján az elkésetten beadott felebbezést, a panaszt el kellett utasítani. A megyék részére közigazgatási, árva- és gyámhatósági kiadásaik részben való fedezésére közérdekből megállapított illetményre nézve az állam, mint közhatalmi tényező felsőségi jogkörénél fogva áll jogviszonyban a megyékkel, mint közhatóságokkal, következőleg az ez alapon támasztott kereseti követelés tisztán közjogi természetű és nem létezik tételes törvény, a mely kimondaná, hogy ily természetű igények közjogi jellegük daczára magánjogi megitélés alá tartoznak. A m. kir. Curia 1906. évi 651. sz. határozata: A kassai kir. törvényszék alperes keresetét az 1868. évi LIV. t.-cz. 8. §-ának a) pontja alapján visszautasítja. A kereset arra irányul, hogy az államkincstár az 1863. évi XV. és 1893. évi IV. t.-czikkek alapján Abaujtorna vármegye részére az állami közigazgatás közvetítése czimén kiszolgáltatandó, a jelenlegi államkormány által azonban megvont s illetőleg a belügyminiszter által az 1905. évi deczember hónapra ki nem utalványozott állami javadalmazás kifizetésére köteleztessék. A fentebb hivatkozott 1863. évi XV. és az 1893. évi IV. t.-czikkek meghatározzák ugyanazokat az összegeket, a melyeket a vármegyei törvényhatóságok részére közigazgatási-, árvaés gyámhatósági kiadásaik fedezésére a saját jövedelmeik pótlásául az állampénztárból ki kell szolgáltatni, de erre a javadalmazásra vonatkozóan sem a hivatkozott törvényekben, sem más törvényben a törvényhatóság és