Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam III. kötet (Budapest, 1910)

— 114 — ki nem terjednek. A közigazgatási bizottsági tag tehát kiküldetés esetén az ugyanazon ügyben ugyanarra a helyre kiküldött vármegyei tisztviselővel egy kocsin utazni nem köteles. Ebből önként következik az is, hogy ilyenkor a fuvardijat, ugy a közigazgatási bizottsági tag, mint az illető tisztviselő külön-külön fel számithatja. A V. Ü. Sz. 27. §-a negyedik bekezdésének az a rendelkezése, hogy az utiszámlát a működés befejezésétől számitott 15 nap alatt kell beterjeszteni, olyan általános érvényű szabály, a mely mindazokra kiterjed, a kik a V. Ü. Sz. alapján költség felszámitási joggal élhetnek. Ennélfogva a szóban forgó rendelkezés a törvényhatósági bizottsági tagokra nézve is érvényes. 3. Eljárás. A közigazgatási hatóságok ingatlanra vonatkozó végrehajtás elrendelésére hatáskörrel nem birnak. A nagyváradi kir. Ítélőtáblának 1905. évi 6. sz. elvi határozata: Vadászati kihágásban a közigazgatási hatóság marasztaló határozatot hozván, elrendelte a végrehajtást is, még pedig ingatlanra és megkereste a telekkönyvi hatóságot foganatosítás végett, a telekkönyvi hatóság azonban a megkeresés foganatosítását megtagadta, mert az 1881. évi LX. t.-cz. í. §-ának h) pontja ós 2. §-ának második bekezdése értelmében ingatlanra a végrehajtás elrendelésére a közigazgatási hatóságok hatáskörrel nem birnak, azt csak a bíróságok rendelhetik el. A kincstár képviseletében a megyei főügyész a telekkönyvi hatóság elutasító végzése ellen, a nagyváradi kir. Ítélőtáblához felfolyamodott. A kir. ítélőtábla az elsőbiróság végzését helybenhagyja indokai alapján és azért, mert: az elsőbiróság jogi álláspontjának helyessége kitűnik a következőkből is: Az 1888. évi LIV. t.-cz. arra nézve, hogy a közigazgatási hatóságok által hozott marasztaló határozatok alapján a bíróságok a kielégítési végrehajtást elrendelhetik-e vagy nem, rendelkezést nem tartalmazván, a bíróságok az 1881. évi LX. t.-cz. meghozataláig a közigazgatási hatóságok által hozott marasztaló határozatok alapján a végrehajtás elrendelését — mint hatáskörükbe nem tartozót — megtagadták. Ily körülmények között bocsátotta ki 1880. évi június hó 12-én a belügyminiszter az igazságügy miniszterrel egyetértőleg a 26,194. számú rendeletét, a melylyel a végrehajtás elrendelését a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalta és kimondta, hogy csak a foganatosítás tartozik a bíróságok hatásköréhez. A magyar büntető törvénykönyvek (1878. évi V. t.-cz. és 1879. évi XL. t.-cz.) életbeléptetéséről szóló 1880. évi XXXVII. t.-cz. 42. §-ában a belügyminiszter felhatalmazást nyert arra, hogy a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalt kihágási ügyekben követendő eljárást az igazságügyminiszterrel egyetértőleg — a törvényhozás további intézkedéséig — rendeleti uton szabályozza. Ezen törvény rendelkezése alapján bocsátotta ki a belügyminiszter 1880. évi augusztus 17-én a 38,547. számu rendeletét, a melynek 85. §-ában az ingatlanra vezetendő végrehajtásoknál a 26,194/880. sz.