Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam III. kötet (Budapest, 1910)

— 101 seiben sem talál elfogadható támaszpontot, kitűnik ez onnan, hogy a ((községi állatorvos» czime alatt a 127. §. ama rendelkezésén kívül, hogy minden törvényhatósági joggal felruházott város városi állatorvost tartani köteles, a következő szakaszok rendelkezései fólreérthetlenül a községi és nem törvényhatósági városi állatorvosokra vonatkoznak. így a 127. §-nak a nagyés kisközségi és körállatorvosokra vonatkozó rendelkezései után a 128. §. kimondja, hogy a községi állatorvos irányában fegyelmi tekintetben ugyanazok a törvények alkalmazandók, a melyek más községi tisztviselőkre nézve érvényesek. Ezután következve mondja ki a 129. §., hogy a községi állatorvos előzetes pályázat alapján választatik; de már közvetlenül ezután arról rendelkezik, hogy a községi és körorvosok fizetését a községi képviselőtestületek és az e szakaszban megnevezett tisztviselők meghallgatásával a törvényhatóság állapítja meg. A 128. és 129. §-ok rendelkezései logikai összefüggésükben tehát kétségtelenül arra vallanak, hogy itt a törvény csupán a rendezett tanácsú városi, nagy- és kisközségi s körállatorvosi állások betöltésének módját, a fizetés megállapítását és fegyelmi viszonyát rendezte; a minek indoka abban található, hogy mindezekről a községi törvény nem rendelkezik, ezek a szervezeti intézkedések tehát az 1888. évi VII. törvény czikkben voltak megállapitandók. Ennek a szükségessége azonban a törvényhatósági városi állatorvosi állásra nézve már nem forgott fenn, mert az 1886. évi XXL t.-cz. 80. §-a rendelkezik arról, hogy a törvényhatósági állatorvost a főispán élethossziglan nevezi ki; fizetését a törvényhatóság a 47. §. i) pontja alapján állapítja meg, fegyelmi tekintetben pedig reá az 1886. évi XXIII. t.-cz. rendelkezései érvényesek. Ezekből kifolyólag tarthatatlan a panasziratnak az az érvelése is, hogy miután az 1900. évi XVII. t.-cz. a törvényhatósági állatorvosi állásokat megszüntette ós az ezentúl alkalmazott helyhatósági állatorvosok működési köre egyedül csak a helyhatósági állatorvosi teendőkre szorítkozik és igy ezen állások betöltésénél csak az 1888. évi VII. t.-cz. 129. §-a lehet irányadó; mert eltekintve attól, hogy az 190C. évi XVII. t.-cz., amint ez az 1. §. rendelkezéséből kitűnik, a törvényhatósági városi állatorvosi állásokat nem szüntette meg, csupán működési körüket korlátozta, a helyhatósági állatorvosi állások községi vagy törvényhatósági jellegét nem az azokkal egybekötött teendők minemüsége adja meg, hanem az, hogy községi vagy törvényhatósági szervezetben vannak-e felállítva. A miből egyszersmind önként következik az is, hogy városi törvényhatóságban szervezett helyhatósági állatorvosi állás betöltésének módjára nézve az 1886. évi XXI. t.-cz. 80. §-ának a rendelkezése irányadó. Kétségtelen tehát, hogy a Gy. szabad királyi város által szervezett helyhatósági állatorvosi állás nem azonos jellegű az 1888. évi VII. t.-cz. 127. és következő szakaszaiban körülirt községi állatorvosi állással, hanem oly törvényhatósági állás, a melyre nézve a kinevezés jogát az 1886. évi XXI. t.-cz. 80. §-a értelmében a főispán gyakorolja. Miután pedig ezek szerint a m. kir. belügyminiszter idézett leiratának rendelkezésével a törvényhatóság hatáskörét nem sértette meg, a közgyűlés panaszának helyt adni nem lehetett. F. Gyula állatorvos előterjesztését illetve panaszát pedig érdemi bírálat nélkül vissza kellett utasítani, mert a jelen vitás kérdésben a panaszjog az 1907. évi LX. törvényczikken alapszik s az a törvény 5. §-a értelmében csak a törvényhatósági bizottság közgyűlése és a törvényhatósági bizottság tagjainak legalább fele által együttesen gyakorolható. F. Gyulát tehát mint magánszemélyt ez ügyben panaszjog nem illeti meg.