Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam III. kötet (Budapest, 1910)

- 98 nak lejáratára szóJ. Ezek folytán a kivatolt 51. §-ban felsorolt tisztviselőknek a tisztujitáson gyakorolt részvételére, illetve a tisztükről történt előzetes lemondására alapított kifogásokat figyelembe venni nem lehetett. Panaszosok a tisztujitás megsemmisitését abból az okból is kérelmezik, mert a panaszban foglalt kitételek szerint, a választás alatt felháborító rendetlenség uralkodott és e miatt nem lehetett ellenőrizni, vájjon mindazok, a kik szavaztak, a törvényhatósági bizottságnak tagjai voltak-e. A panaszoknak általánosságban tartott és a tényeknek és személyeknek megjelölése hiányából vizsgálat elrendelésének alapjául sem szolgálható eme részét is mellőzni kellett, miután ezzel szemben ugy a névjegyzékből, mint a közgyűlésről felvett jegyzőkönyvből megállapitható, hogy a tisztujitás, az arra jogositottak nagy számának részvéte mellett, a törvény követelményeinek szoros betartásával tartatott meg, miért is a panaszokat annyival inkább el kellett utasitani, mert a fennebbiekben méltatott kétrendbeli kifogáson kivül a panaszok egyéb okot fel nem hoznak. A főispán mint a törvényhatósági bizottsági közgyűlés elnöke érdekeltségének kérdése mint önálló kérdés a közigazgatási biróság hatáskörébe nem tartozik. A m. kir. közigazgatási biróság 1908. évi 3592. sz. határozata: A m. kir. közigazgatási biróság I. Aladár alispánnak és P. István vármegyei főjegyzőnek, n—i hitelbank részvénytársaságnál elfoglalt alelnöki, illetve igazgatói állásuknak, hivatalos állásukkal való összeférhetősége kérdésében Sz. vármegye törvényhatósági bizottsága által 1908. évi márczms hó 26. napján 26 213. és 5088. sz. alatt hozott határozatai ellen Sz. Albert részéről beadott panaszt tárgyalás alá vévén, következőleg végzett: A m. kir. közigazgatási biróság a panaszt érdemi birálat nélkül visszautasítja s az iratokai az illetékes m. kir. belügyminiszterhez átteszi. Indokok: Panaszló a törvényhatósági bizottságnak fentidézett határozatait, melyek szerint I. Aladár alispánnak és P. István vármegyei főjegyzőnek a n —i hitelbank részvénytársaságnál elfoglalt alelnöki, illetve igazgatói állását hivatalos állásukkal összeférhetőnek mondotta ki, az 1896. évi XXVI. t.-cz. 42. §-a alapján a miatt kéri megsemmisíttetni, hogy a törvényhatósági bizottság közgyűlésén, a melyen az emiitett határozatok hozattak, a főispán elnökölt, a ki pedig mint a n—i hitelbank elnöke érdekelt fél lévén, a kérdés tárgyalásánál nem elnökölhetett volna. Az 1896. évi XXVI. t.-cz. 42. ^-ának 1. pontja értelmében bírósági panasznak a törvényhatóság azon határozata ellen van helye, mellyel valamely bizottsági tagnak vagy tagsági joggal biró tisztviselőnek a közgyűlési tárgyalásokban való részvétele és szavazat joga felett dönt. A főispán azonban állásánál fogva sem a törvényhatósági bizottság tagjai, sem az 1886. évi XXI. t.-cz. 51. §-ában említett szavazat joggal biró tisztviselők közzé nem sorozható s azért az 1896. évi XXVI. t.-cz. 42. §. 1. pontjának a rendelkezése ő reá nem is vouatkozhatik. A főispán érdekeltségének a kérdését tehát a törvény mint önálló kérdést a biróság hatásköréhez nem utalja s azért ebben a kérdésben a biróság csak az 1896. évi XXVI. t.-cz. 17. §-a alapján akkor bíráskodhatnék, ha az valamely oly kérdéssel szoros kapcsolatban merülne fel, a mely a törvény szerint a biróság hatásköréhez tartozik. Jelenleg azonban ez az eset sem forog fenn, mert a vármegyei tisztviselői állásoknak, pénzintézeti állásokkal való összeférhetetlensége kérdését a törvény a biróság hatásköréhez szintén nem utalja. Ezen indokoknál fogva a panaszt bírói hatáskör hiányában érdemi birálat nélkül visszautasítani, az iratokat pedig az eljárásra illetékes m. kir. belügyminiszterhez kellett áttenni.