Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam III. kötet (Budapest, 1910)

— 97 — kezését, hogy minden állásra legalább 3 egyén jelölendő. Ez esetben 3 állásra 3 egyén pályázott; s D, mellőzése következtében már az első állásra is csak két pályázó maradt, a másodikra egy s a harmadikra egy sem. A 82. §. értelmében pedig a hármas kijelöléstől eltérni csak akkor lehet, ha nem jelentkezett három kijelölhető egyén a betöltendő állásra. Miután pedig D. Samu I. osztályú szolgabirói állásra pályázott, az I. osztályú szolgabirák kijelölésénél — tekintettel a pályázók számára — törvény szerint annál kevésbbé lett volna mellőzhető, mert az a körülmény, hogy Il-od osztályú szolgabiróvá jelöltetett, egyszersmind azt is igazolja, hogy kijelölésének különben sem volt törvényes akadálya, Il-od osztályú szolgabirói állásra azonban I). Samu éppen oly kevéssé volt kijelölhető, mint dr. •}. József az I. osztályura. Mert a pályázat fogalmából következik, hogy oly állásra, a melyre valaki nem pályázik, nem jelölhető és nem választható meg. Ezen szabálytalan­ságok miatt a panaszszal megtámadott választásokat meg kellett semmisiteni. Törvényhatósági tisztújító közgyűlésen a közgyűlésen tartama alatt megürese­dett állás betölthető. Az 1886. évi XXI. t.-cz. 51. §-ában megnevezett tisztviselőktől a szavazati jog a tisztujitószéken a miatt, hogy maguk is választás alá esnek, nem tagadható meg. A m. kir. közigazgatási biróság 1908. évi 1191. sz. határozata: A közigazgatási biróság T. vármegye törvényhatósági bizottsága által az 1907. évi deczember hó 31. napján megtartott tisztujitásnak megsemmi­sitése iránt folyamatba tett ügyet, gróf B. Rezső és társa, továbbá F. János, K. József és társai által beadott panaszok folytán az 1896. évi XXVI. t.-cz. 42. §-a alapján vizsgálat alá vévén, következőleg ítélt: A m. kir. közigazga­tási biróság a panaszoknak helyt nem ad. Indokok: A törvényhatóságokról szóló 1886. évi XXI. t.-cz. 51. §-a szerint az ott megjelölt tisztviselők ülés­sel és szavazattal birnak, habár nem volnának is tagjai a bizottságnak. A tisztviselőknek biztositott ezt a jogot, a hivatott törvényszakasz csupán annyiban korlátozza, hogy a tisztviselők e joggal, midőn saját fényükről van szó, nem élhetnek Miután pedig a tisztujitás és az egyes tisztviselők meg­választása a törvényhatósági bizottságnak oly sajátos ós különleges tényke­dése, mely merőbben különbözik az egyes tisztviselő ténykedése felett való s a törvény által értett tanácskozás és határozathozatal jellegétől, kétségtelen hogy a törvénynek kivételes és igy szoros magyarázatot igénylő tilalma csakis az utóbb jelzett esetekre szoritkozik és azt a tisztújításra kiterjesz­teni annál kevésbbé lehet, mert a hivatolt törvény 83. §-a kifejezetten mondja, hogy a tisztujitáson szavazattal birnak vármegyékben az 51. §-ban felsorolt még tényleg működő tisztviselők is, a mint e biróság ugyané kérdésben több­ször ós 611/908. sz. alatt hozott Ítéletében éppen a jelenlegi panasznak is tárgyát képező T. vármegyei tisztujitás alkalmából beadott egy másik panasz elbírálásánál is már kimondotta. Hogy pedig a megbízatási időtartam lejárta előtt megtartott tisztujitáskor a régi tisztviselők tényleg működőknek tekin­tendők, kétségtelen, mert akkor még megbizatásuk időtartama le nem járt és működésüket még a tisztujitás után is, a megbízatás időtartamának lejár­táig akkor is folytatják, ha a tisztujitáson újból meg nem választattak is. Eme jogi és tényleges helyzetet nem érinti a tisztviselőknek, a tisztújító közgyűlésen történni szokott lemondása sem, mert ezt a lemondást, miután a jogosultság a megbízatás lejártával e nélkül is megszűnik, másnak, mint a törvényhatóság intézkedési joga előtt való meghajlásnak tekinteni nem lehet, De különben is e lemondás nyilvánvalóan csakis a megbízatás időtartamá­^^BPS^: 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom