Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam III. kötet (Budapest, 1910)

— 96 — Törvényhatósági tisztviselőválasztásnál a kijelölő választmány a kijelölést csupán a törvényben meghatározott összes tagjainak részvételével teljesitheti. A pályázat fogalmából következik, hogy oly állásra, a melyre valaki nem pályázik, nem jelölhető és nem választható meg. A m. kir. közigazgatási biróság 1908. évi 971. sz. határozata: A közigazgatási biróság D. Samu volt szolgabírónak V. vármegye törvényhatósági bizottságának 1907. évi deczember hó 17-én tartott tisztujitó közgyűlésén az I osztályú szolgabirák megválasztása tárgyában 23. sz. alatt hozott határozata ellen beadott panaszát az 1896 .évi XXVI. t.-cz. 42. §-a alapján tárgyalás alá vévén, következőleg itélt: A m. kir. közigazgatási biróság a panasznak helyt ad és a törvényhatóságnak panaszszal megtámadott határozatát, illetve a 3 I-ső osztályú szolgabíró megválasztását megsemmisíti. Indokok: Az egyik ok, a mely miatt panaszló az I-ső osztályú szolgabirák megválasztását megsemmisíttetni kéri az, hogy a szolgabirák kijelölésében a főispánon, mint elnökön kívül, a kijelölő választmánynak csak öt tagja vett részt. A kijelölő választmány ülésének jegyzőkönyvéből az tűnik ki, hogy midőn a szolgabirói állásokra beérkezett pályázatok megbirálására került a sor, a közgyűlés által megválasztott 8. József kijelölő választmányi tag, azon okból, hogy az egyik szolgabirói állásra fia is pályázott, mint érdekelt fél a szolgabirák kijelölésében részt venni nem kivánt és az ülésből eltávozott. Az 1886. évi XXI. t.-cz. 82. §-a értelmében a kijelölő választmány áll: a főispánból, mint elnökből, a közgyűlés által választott három ós a főispán által meghívott szintén három tagból. Azon kérdésben, hogy a kijelölő választmány határozatképességéhez hány tagnak a jelenléte szükséges, a törvény kifejezetten nem rendelkezik, de a törvénynek ugy szószerinti szövege, mint szelleme azt az értelmezést támogatja, hogy a kijelölő választmány a kijelölést csak a 82. §-ban meghatározott összes tagjainak részvételével teljesitheti. Ugyanis a 82. §. rendelkezése szerint a kijelölő választmány megbizatása nem bizonyos meghatározott időtartamra szól: az tehát esetről-esetre alakittatik, a tisztujitószékkel együtt működik, s megbizatása a tisztújítással ér véget. Nem volna pedig a törvény czélzatával összeegyeztethető, hogy ezen nagyfontosságú s részben diszkreczionárius jogok gyakorlására hivatott testület, tagjainak elvileg meg sem határozható kisebb számával is határozatképes legyen, holott valamely tagjának akadályoztatása esetén annak helye legott pótolható és a tagok törvényes száma kiegészíthető. A törvény 82. §-ába ütköző eljárási szabálytalanság volt tehát az, hogy 8. József eltávozása után a szolgabirák kijelölésében a főispánon kivül a kijelölő választmánynak csak öt tagja vett részt: a mely szabálytalanságnak azon gyakorlati következménye volt, hogy a kijelölő választmány jelenlevő öt tagja közül három D.-nak L osztályú szolgabiróvá való kijelölése ellen foglalván állást, ezzel a kijelölés kérdését eldöntötte. Panaszolja továbbá D. Samu, hogy a kijelölésnél törvényellenesen mellőztetett. A kijelölő választmány jegyzőkönyvéből és a főispán 16/908. számú fölvilágositó iratából megállapítható, hogy az I. osztályú 3 szolgabirói állásra — miután az egyik pályázó H. Gyula főszolgabíróvá választatott, — 3 pályázó volt és pedig D. Samu eddigi I. osztályú szolgabíró, K. Béla és dr. ifj. K. Pongrácz. A kijelölő választmány azonban D. Samut nem erre az állásra, hanem II. osztályú szolgabirói állásra jelölte, a melyre nem pályázott; I. osztályú szolgabiróvá pedig dr. D. Józsefet jelölte, a ki viszont erre az állásra nem pályázott. Azzal azonban, hogy D. Samu I. osztályú szolgabirói állásra nem jelöltetett, a kijelölő választmány megsértette a törvény 82. §-ának azt a rendel-