Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam III. kötet (Budapest, 1910)

— 92 — a tisztújító közgyűlés összes határozatait és igy a tisztviselők megválasztását is, első sorban azon az alapon támadják meg, hogy a törvényhatósági bizottságnak 1908. évre választott tagjai névjegyzékét az állandó bíráló választmány végérvényesen még nem állapította meg akkor, midőn a tisztújító közgyűlés tartatott; minthogy pedig az 1886. évi XXL t.-cz. 83. §-a értelmében tisztujitáskor azok a bizottsági tagok bírnak szavazattal, a kik a következő évre vétettek fel: a panaszlók álláspontja szerint mindaddig nem tartható meg a tisztújítás, míg valamennyi bizottsági tag jogosultsága végérvényesen el nem biráltatott, s az ekkép megállapított névjegyzéket az állandó bíráló választmány az idézett törvény 43. §-a rendelkezéséhez képest a közgyűlésnek be nem mutatta. A kérdés lényege tehát az, hogy a törvényhatósági bizottság választott tagjai gyakorolhatják-e jogaikat, már magában véve a megválasztásuk alapján, avagy csak azon az alapon, hogy az összes bizottsági tagválasztások végérvényes elbírálása után, a megállapított névjegyzékbe felvétettek. Az 1886. évi XXI. t.-cz. 43. §-ának az a rendelkezése, hogy a törvényhatósági bizottsági tagválasztások értelmében az állandó biráló választmány véglegesen határozott, az 1896. évi XXVI. t.-cz. 41. §-a következtében hatályát veszítette, mert ez utóbbi törvény szerint, az állandó biráló választmány határozata ellen még a közigazgatási bíróság előtt való eljárásnak van helye. Minthogy pedig az 1886. évi XXI. t.-cz. 34. §-a értelmében a törvényhatósági bizottsági tagválasztás csak a legtöbb adót fizetők névjegyzékének kiigazítása után történhetik, ez utóbbi tekintetében pedig az eljárás, az idézett törvény 25. §-ának rendelkezése következtében, csak augusztus hó 31-e után tehető folyamatba. A törvényhatósági élet szükséges folytonossága kizárja azt, hogy a törvény akkép értelmeztessék, hogy az uj választások után a törvényhatósági bizottság az uj tagokkal csak akkor alakulhasson meg, ha az Összes választások már végérvényesen elbíráltattak. De az általános jogelvekkel is merőben ellenkeznék, hogy egyes tagok választása, érvényességének megtámadása a megválasztásában meg nem támadott többi tag jogának gyakorlására befolyással legyen. Vitás csak az 9 lehetne, hogy maga a megválasztásában megtámadott bizottsági tag gyakorolhatja-e jogát addig, mig a választása érvényessége jogerősen el nem döntetett. De e tekintetben is az a helyes álláspont, hogy gyakorolhatja. A törvény ugyanis tiltóan nem rendelkezik: a bizottsági tag ebbeli jogának forrása pedig maga a választás. Addig tehát, mig a választás eredménye végérvényesen meg nem döntetett, a választás adta jogok gyakorolhatók. De nem áll meg a panasz a tisztviselőválasztásokat illető többi részében sem. Semmiféle törvényes intézkedésbe nem ütközik a kijelölő választmánynak az az eljárása, hogy az összes betöltendő állásokra nem egyszerre jelölt, hanem csak a főbb állások betöltése után jelölt a többire; sőt több állásra ugyanazon pályázók esetén éppen a jelölés szabályossága még szükségessé is teheti, hogy az előző állás betöltése után történjék csak a következő állásra a jelölés. Az a további panaszpont szintén alaptalan, hogy a névszerint való szavazást kérő iven nincs megjelölve, hogy mely állásokra kéretik s hogy ezért a szavazást nem lehetett volna elrendelni. Ugyanis két tisztviselői állásra kéretett és törtónt névszerinti szavazás: a főjegyzőire és a n—i főszolgabíróira, Ez utóbbinál a vonatkozó szavazatkérő ívben világosan megjelöltetett az állás; az előbbire vonatkozó ivben ugyan nincs megjelölve, de az iynek a főjegyzői állásra történt jelölés kihirdetésekor való benyújtása kétségtelenné teszi, hogy a szavazás arra az állásra kéretett. Hogy pedig a szavazás a szavazó jogosultságának ellenőrzése nélkül történt volna ós hogy ekkép olyanok szavaztak, a kiknek erre joguk sem volt: az