Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam II. kötet (Budapest, 1906)

A) Képviselőtestület. 1. Legtöbb adót fizetők. Csupán előirt, de ideiglenes adómentesség folytán valóságban nem fizetett állami adó a községi legtöbb adófizetők névjegyzékének összeállításánál figyelembe nem vehető. A m. kir. közigazgatási bíróság 1899. évi 21,021. sz. határozata: Ebben az ügyben az a kérdés képezi vita tárgyát, vájjon a szóban levő névjegyzék Összeállításánál számba veendő-e a m. cz. részvénytársaság terhére ideiglenes adómentességben részesített épületei után csupán előirt s igy valóságban nem fizetett házosztály adó ja ? Ez a kérdés az alispáni határozatta] tagadó, a közigazgatási bizottsági határozattal pedig igénylő értelemben döntetett el. Az utóbbi határozat érvelése azonban, mely szerint a részvénytársaság az emiitett házosztályadó után a községi terhekhez hozzájárulván, egyszersmind az 1886. évi XXII. t.-cz. 32. §-ában előirt feltételeknek is megfelel, tehát eme képzeleti adó alapján a névjegyzékbe való felvételre is igényt tarthat, eltér a most idézett törvény egész szövegén átvonuló attól az elvi rendelkezéstől, hogy a kérdéses névjegyzék és sorrend megállapitásánál figyelembe vehető egyenes állami adókat az illetők fizetni legyenek kötelesek, s igy azoknak puszta előírása nem elég; valamint nem pótolja a fizetési kötelezettség kellékének hiányát az a körülmény sem, hogy az előirt állami adók után az illetők a községi terhekhez hozzájárulnak. Ugyanis a fenthivatkozott 32. §., midőn a község területén fekvő vagyonuk után legtöbb adót fizető jogi személyek képviselőtestületi tagságáról rendelkezik, kifejezetten «fizető »-ről és pedig minden kétséget kizáró módon «egyenes állami adót fizető»ről tesz említést. Abból tehát, hogy e törvényszakasz szerint a községi képviselőtestületet felerészben a «legtöbb egyenes államadót fizetők» alkotják, a 33. §. szerint pedig a névjegyzék és sorrend megállapitásánál az ott megjelölt vagyon és jövedelem után «fizetett egyenes államadó» vétetik számba, továbbá a községben fekvő vagyona után «legtöbb adófizető", ha ott nem lakik, jogát megbízottja által is gyakorolhatja, nyilván következik, hogy a törvény valódi értelménél fogva a legtöbb adófizető képviselő-testületi tagság az egyenes állami adófizetésének nem ugyan valóságos megtörténtével, de valóságos jogi kötelezettségével oly szoros kapcsolatban van, hogy a m. cz. részvénytársaságot a terhére csupán előirt, s igy fizetni nem köteles házosztályadó a képviselőtestületi virilis tagságra nem minősiti, s minthogy a részvénytársaságnak az adókimutatásban feltüntetett beszámítható egyéb állami adója a névjegyzékbe való felvételre jogosító legkisebb mértéket nem éri el, s ehhez képest a közigazgatási bizottsági határozat a kifogásolt felvétel elrendelésénél birói panaszra alkalmas jogsértést okozott: ezen ítélet értelmében kellett határozni.