Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam II. kötet (Budapest, 1906)

- 147 2. pontját, — panasziratában foglalt érvelése szerint, - akként értelmezvén, hogy községi tanitók nyugdijának megszabásánál a székesfővárost terhelőleg épen ugy, mint azt az imént idézett törvény szintén hatályon kivül helyezett 54., illetőleg az ennek helyébe lépett 1891 : XLIII. törvényczikk 14. §-a az országos tanitói nyugdij- és gyámalap tekintetében kimondja, — csupán az a szolgálati idő vehető számításba, melyet a nyugdíjazandó 1870. évi január hó l-től kezdve töltött el tanitói szolgálatban, s hogy ez a n3Tugdij semmi esetre sem haladhatja meg annak az összegét, melyet a tanitói nyugdíjtörvények a nevezett alap terhére biztositanak az ezen alap kötelékébe tartozó tanítóknak. Az 1875 : XXXII. törvényczikk fentebb felhívott 31. §-a felsorolván azokat a feltételeket, melyek alapján az iskolafentartók, s az általuk fentartott iskolák tanitói fölmentetnek az országos közös nyugdij- és gyámpénztárhoz való hozzájárulás kötelezettsége alól, c) pontjában azt köti ki, hogy ezek az iskolafentartók «az ő intézetökbe más nyilvános intézetből átlépő, s ezen törvény értelmében az országos nyugdíjpénztárból nyugdíjra s gyámpénzre jogosított tanítóknak mindazon szolgálati éveit beszámítják, melyek ezen törvény értelmében is beszámíttatnának*, az ezen törvény módosításáról szóló 1891. évi XLIII. t.-cz. 13. §-ának befejező rendelkezése szintén föltételül szabja az országos nyugdijalapban nem részes iskolafentartóknak, hogy tanítóik és tanítónőik részére «legalább annyi és oly mérvű végellátást és egyéb előnyöket biztosítsanak, mint a mennyit ez a törvény megállapít'). Már pedig mindkét tanitói nyugdíjtörvény (1875. évi XXXII. t.-cz. 44. és az ennek helyébe lépett 1891. évi XLIII. t.-cz. 14. §-a) a tanitók részére azon a végellátáson kivül, mely őket az országos tanitói nyugdij- és gyámalap terhére az 1870. évi január hó 1-eje után teljesített szolgálatuk után illeti meg, az ezt megelőzött szolgálati évek arányában is biztosítja a megfelelő nyugdij] árandóságot, mely azt az iskolafentartót terheli, kinek szolgálatában a nyugdíjazás bekövetkezik; minélfogva a székesfővárosnak a vallás- és közoktatásügyi miniszter által, sőt már saját hatáskörében is egyízben megváltoztatott határozatában és panasziratában elfoglalt az az elvi kiindulási pontja, mely szerint mint iskolafentartót csak az 1870. évi január hó l-től számított szolgálati idő alapján kiszabandó tanitói nyugdijak terhelnék, azon tulmenőleg pedig a törvénynek az országos alap kötelékébe tartozó tanitók részére «megállapított egyéb előny»-ről való külön rendelkezését saját községi tanítóival szemben egyszerűen mellőzheti, — minden törvényes alapot nélkülöz. — Minthogy pedig V. Mihály székesfővárosi, immár nyugalmazott tanitó, a tárgyiratokkal fölterjesztett okmányai szerint 1840. évi szeptember hó 7-én született, a tanitói képesítést 1862. évi július hó 31-én szerezte meg, a midőn már — 1861. évi október hó l-től kezdve, — mint tanitó a d.-i és folytatólag, 1863. évi szeptember hó 18-tól a k.-i római katholikus hitfelekezeti jellegű, tehát a legutóbb idézett két törvény szakaszszal hatályukban fentartott kormányrendeletek, névszerint a Ratio Educafionis rendelkezése alá tartozó iskoláknál 1875. évi szeptember hó 30-án a székesfőváros részérő] történt megválasztásáig rendszeresen volt alkalmazva; minthogy eszerint szakadatlan, ennélfogva az 1875. évi XXXII. t.-cz. 1. és s. S-ai rendelkezéséhez képest föltétlenül, és pedig az 1870. évet megelőzőleg az ' imént jogforrásként emiitett kormányrendelet alapján 3 • 4 arányában beszámítandó szolgálati ideje már a 40 évet is meghaladta, a midőn a székesfőváros közgyűlése a nyugdíjazás kérdésében 1901. évi június hó 26-án 8^9. sz. a. első izben határozott: a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter törvényszerüleg intézkedett, midőn a vitás nyugdijat V. Mihály legutóbb élvezett évi 2660 korona teljes fizetésében állapította meg. 10*