Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam II. kötet (Budapest, 1906)

- 145 tekintve, hogy az ekkép jelentkező választók összeírása alapján készült névjegyzéknek rendeltetése a 44. §-ból kitetszően csak az, hogy a szavazásra bocsátandók nyilvántartassanak, mig az 1200 legtöbb adót fizető névjegyzéke az illetők választhatósága szempontjából állitandó össze és igazítandó ki; tekintve végül, hogy a legtöbb adót fizetők névjegyzékének összeállítása és évenkinti kiigazítása alapjául a 36. §. a választók összeírását nem jelöli meg: nincs törvényes alap arra, hogy a 36. §-ban emiitett választók alatt csakis azon választók értessenek, a kik a szavazásra bocsáthatás végett jelentkezettek összeírásába felvétettek. — A törvénynek kérdéses helyén a választóknak tágabb értelemben vett, vagyis az összes választóképesekre kiterjesztő magyarázatának helyességét megerősíti még egyfelől az a körülmény, hogy a választók összeírása a 30. §. rendelkezéséhez képest csak a választás előtt, tehát három évenkint történik, mig a legtöbb adót fizetők névjegyzéke a 36. §. szerint évenkint kiigazítandó s ekkép, — ha a legtöbb adót fizetők névjegyzékébe csak az összeirt választók volnának felveendők, — az időközben választóképességet szerzettek az évenkinti kiigazításból ki volnának zárva; — s megerősíti másfelől a más törvényhatóságokról rendelkező 1886. évi XXI. t.-cz.-nek a bizottsági tagok választhatóságára, tehát hasonló jogkérdésre vonatkozó 23. és 31. §-aiban kifejezetten benfoglalt az a rendelkezés, hogy a választók névjegyzékébe történt felvétel hiánya a választhatóságot nem zárja ki. — Minthogy pedig a panaszlóknak az 1200 legtöbb adót fizető névjegyzékébe való felvétel ét azigazoló és biráló választmány egyedül abból az okból tagadta meg, mert az összeirt választók névjegyzékébe felvéve nincsenek, egyébként pedig a panaszlók választóképessége, adójuk kétszeres számításához való jogosultsága és vagyoni minősítése nem vitás: a panaszlóknak a legtöbb adót fizetők névjegyzékébe való felvételét el kellett rendelni. Ha Budapest székesfővárosi virilisták választásánál a szavazás befejezte után hal el valamelyik rendes tagnak megválasztott virilista, ez a körülmény az illetőnek igazolását nem akadályozhatja, és az elhalt helyett póttag hivandó be. A m. kir. közigazgatási bíróság 1904. évi 204. sz. határozata: A közigazgatási bíróság Budapest székesfővárosban a legtöbb adót fizetők közül törvényhatósági bizottsági rendes taggá megválasztott L. Károly igazolása tárgyában a székesfőváros biráló választmányának 1903. évi 17. sz. a. hozott határozata ellen dr. B. Vilmos és dr. S. Sámuel által beadott panaszokat tárgyalás alá vévén, következőleg itélt: A m. kir. közigazgatási bíróság a panaszokat elutasítja. Indokok: A székesfővárosban 1903. évi november hó 24. és 25. napján megtartott törvényhatósági bizottsági tagválasztás alkalmával L. Károly a legtöbb adót fizetők sorából rendes taggá való megválasztáshoz szükséges számú szavazatot kapott. Az igazoló válaszmány őt, mint megválasztott bizottsági tagot, 1903. évi november hó 28-án tartott ülésében igazolta is. L. Károly azonban még az igazoló választmány ülését megelőzően, 1903. évi november hó 27-én meghalt. A panaszlók e miatt támadják meg L. Károly igazolását, mert szerintük a választás akkor ér vé°"et mikor az igazoló választmány határozatát kihirdeti, s ezért a már akkor meghalt egyént igazolni nem lehetett, hanem a választmány által igazolt 100 rendes tag után legtöbb szavazatot nyert 101. egyént, dr. B. Vilmost kellett volna igazolni, mire kérelmük irányul is. A panaszoknak nincs megállható alapja. A választás a szavazók akaratnyilvánítása; a választás tehát a 10