Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam II. kötet (Budapest, 1906)

— 137 — rendelet szövegében a vessző hibásan tétetett az «alkalmával)) szó után, ugy hogy ezen pont szövege a következőképen módosul: 8. «Ha a szolgabíró a főszolgabírót állandóan helyettesíti, a végrehajtások alkalmával a főszolgabírót megillető 6 korona napidíjra tarthat igényt,» Ezen rendelkezés kiegészítéséül még megjegyzem, hogy a szolgabíró a főszolgabíró állandó helyettesének csak akkor tekintendő, ha a főszolgabírót minden teendőjében, tehát nemcsak az adóbehajtást illetőleg helyettesíti, a főszolgabíró helyetteséül annak felettes hatósága által rendeltetett ki, és e helyettesítés az 1883. évi XLIV. t.-cz. 52. §-a értelmében a törvényhatóság közigazgatási bizottságának bejelentetett. Ily eset a főszolgabírói állás üresedése alkalmával vagy akkor fordulhat elő, ha a főszolgabíró betegség vagy egyéb ok folytán teendőit huzamosabb ideig egyáltalán el nem láthatja. Azok a szolgabirák tehát, kik az adóbehajtással a járási főszolgabirák által bízatnak meg, mindenkor csak 4 korona napidíjban részesíthetők. A főispáni titkár esetleges napidija és útiköltsége iránt emelt panasz elbirálása nem tartozik a közigazgatási biróság hatáskörébe. A m. kir. közigazgatási biróság 1903. évi 691. sz. határozata. Ha az állatorvos ebzárlat megszegése miatt kiszáll, az ebből felmerülő költségek kihágási Ítéletben nem állapithatók meg; mert azon kérdés eldöntése, hogy a költségek kit terhelnek, közigazgatási útra tartozik. A m. kir. belügyminiszter 1903. évi 5481. sz. határozata: A m. k. állatorvos kérdéses kiszállásának czélját nem a panaszlott terhére rótt cselekmény tényálladékának kiderítése, hanem csupán a fertőzésre gyanús, illetőleg harapósnak állított kutya egészségi állapotának szakszempontból való meghatározása, és ennek alapján az esetleg szükségesnek mutatkozó állategészségrendőri óvóintézkedések életbeléptetése képezte, mihez képest az ezen kiszállás folytán felmerült költségek eljárási költségeknek nem Tekinthetők, és a kihágási ügyben hozott Ítéletben panaszlott terhére meg sem állapithatók. Ellenben a szóban levő kiszállásra magánfél mulasztása adván okot, azon kérdésben, hogy az, — miután azt nem a fél kérelmezte, - kellőleg indokolt volt-e, valamint annak költségei kit terhelnek, az 1900. évi XVII. t.-cz. (i. $-ában megjelölt hatóságok nem kihágási, de külön közigazgatási eljárás utján tartoznak határozatot hozni. Utiátalánynyal nem biró tisztviselő, azon esetre, ha utiátalánynyal ellátott tisztviselővel együtt utazik, fuvarköltségeinek felszámítására ép oly jogosult, mintha egyedül utazott volna. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1903. évi 15,188. sz. határozata. A járási főszolgabirák az Ínséges közmunkák körül járásuk területén teljesített közérdekű kiszállások következtében felmerült költségek az illető tisztviselők utiátalányának terhére esnek. Az államépitészeti hivatal tagjainak, a szóban levő munkák ellenőrzésével járó költségeiről, a közmunkára fordítandó segélyösszeg felosztása alkalmával kell gondoskodni. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1903. évi 69,546; sz. határozata.