Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam II. kötet (Budapest, 1906)

Fegyelmi ügyben nemcsak perrendszerü bizonyítékok alapján, hanem a szerzett összbenyomás, és a bizalom kérdése tekintetéből, a közszolgálat érdekeinek megfelelő határozat hozatala is indokolt. A m. kir. belügyminiszter 1904. évi 49,447. sz. határozata. Ujrafelvétel fegyelmi ügyekben csak uj bizonyiték alapján engedhető. A m. kir. belügyminiszter 1904. évi 57,014. sz. határozata. Ha a városi törvényhatóság szabályrendelete szerint a mértékhitelesitő biztost és ellenőrt a segéd- és kezelő személyzet közé sorozta, akkor fegyelmi vétségeik az 1886. évi XXIII. t.-cz. határozmányai szerint birálandó el; ily rendelkezés hiányában azonban az 1877. évi 8556. számú földmivelésügyi ministeri rendelet az irányadó. A m. kir. belügyminiszter 1904. évi 81,513. sz. határozata. Felfüggesztés tartama alatt visszatartott fizetési részletek kiutalványozása iránti kérelem elintézése végső fokon a közig, biróság hatáskörébe tartozik. A m. kir. belügyminiszter 1904. évi 84,570. sz. határozata. Büntetésül kirótt pénzbirságba egy előző Ítélettel kirótt pénzbírságot beszámítani nem lehet. A m. kir. belügyminiszter 1904. évi 102,294. sz. határozata. Fegyelmi ügyek elévülés alá nem esnek. A m. kir. belügyminiszter 1904. évi 125,026. sz. határozata. A fegyelmi büntetésnek a törvényhatósági alkalmazottak szolgálati viszonyából származott igényei elvesztésére vonatkozó hatása királyi kegyelem által megszüntethető. A m. kir. közigazgatási biróság 1904. évi 2234. sz. határozata: A panaszló, mint M. vármegye alispánja ellen folyamatba tett fegyelmi ügyben az eljárással megbizott Ny. vármegyei közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya 1897. évi augusztus hó 14-én hozott s a m. kir. belügyminiszter által helybenhagyott határozatával a panaszlót hivatalvesztéssel büntette; a m. kir. belügyminiszter 1903. évi november hó-2-án M. vármegye, közönségéhez intézett 104.388/1903. II. a. számú leirata szerint azonban 0 császári és apostoli királyi Felsége a panaszlót oly czélból, hogy esetleges nyugdíjaztatása akadályokba ne ütközzék, a büntetés és jogi következményei alól kegyelemből legkegyelmesebben felmenteni méltóztatott. E megkegyelmezés következtében a panaszló, a ki 1901. év végéig terjedő időre megválasztott alispán volt. igényt támaszt az 1901. év végéig számitott alispáni fizetés és egyéb illetmények iránt, ezen tuí pedig a szolgálati idejének 1901. év végéig való számítása mellett meghatározandó nyugdíj iránt. M. vármegye törvényhatósági bizottsága a panaszló igényét minden irányban megtagadta; az e „tárgyban hozott határozat ellen irányul a panasz. A kegyelmezési felségjog O Felségét a királyt, mint az igazság forrását, a magyar közjog szerint mindenkor megillette és megilleti s ez a jog magában foglalja