Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam II. kötet (Budapest, 1906)

Az egyes szakbizottságoknál megürült tagsági helyek betöltése. A m. kir. belügyminiszter 1905. évi 50,754. sz. határozata: Bizottsági közgyűlésében hozott véghatározatát, melylyel kimondotta, hogy a szakbizottságokban nemcsak folyó évi márczius hó 5-én megejtett thb. tagválasztások alkalmával a törvényhatóság kebeléből teljesen kiesett, hanem azon bizottsági tagok helyei is töltessenek be, kik a fenti határnapon megejtett- választás alkalmával újból megválasztattak, és ehhez képest a határozat 1—9. pontjai alatt jelzett bizottságoknál üresedésben levő helyeket választás utján be is töltötte. R. Ferencz és társai felebbezése folytán felülbírálván, a határozatnak azt a részét, mely a törvényhatósági bizottság kebeléből teljesen kiesett tagokra vonatkozik, mint felebbezéssel meg nem támadottat, érintetlenül hagyom, azt a részét azonban, mely szerint azoknak a törvényhatósági bizottsági tagoknak szakbizottsági helyei is ujabb választással betöltettek, a kik törvényhatósági bizottsági tagsági megbízatásuk lejárta előtt törvényhatósági bizottsági tagokul ismét megválasztattak, a felebbezés elutasítása mellett indokainál fogva és azért is helyben hagyom, mert a választás utján bizonyos határidőre nyert törvényhatósági bizottsági tagsági jognak a megbízatás határidejének lejártával való megszűnésével megszűnnek az ezen jogból eredő összes közjogi jogosítványok és kötelezettségek, és így a szakbizottsági tagsági jogosítványok is. Az ismételt megválasztatás után nyert megbízatás teljesen uj jogállapotot teremt, mely teljesen kizárja azt, hogy valamely bizottsági tag újból való megválasztását megelőző megbízatása alapján valamely szakbizottságnak tagja maradhasson. Az 1901. évi XX. t.-cz. 5. §-a értelmében az első fokon eljárt hatóság csak a meg nem engedett vagy elkésett felülvizsgálati kérelmet utasithatja vissza, de nem határozhat az olyan felülvizsgálati kérelem felett, a mely megengedett, és a mely törvényes határidőben adatott be, illetve terjesztetett elő. A m. kir. belügyminiszter 1902. évi 47,713. sz. határozata: Az 1901. évi XX. t.-cz. 5. §-a értelmében az első fokon eljárt hatóság csak a meg nem engedett vagy elkésett felülvizsgálati kérelmet utasithatja vissza, de nem határozhat az olyan felülvizsgálati kérelem felett, a mely megengedett, és a mely törvényes határidőben adatott be, illetőleg terjesztetett elő. Az ily felülvizsgálati kérelem felett, az idézett törvény 3. §-ának világos rendelkezése szerint, egyedül a miniszter illetékes határozni, mivel annak a kérdésnek az elbírálására, hogy e határozatok által vagy azok alapjául szolgáló eljárás folyamán törvény, kormányrendelet nem sértetett-e meg. avagy nem helytelenül alkalmaztatott-e: nem lehetnek hivatva ugyanazok a hatóságok határozni, a melyeknek a határozatai és eljárása panasz tárgyává tétettek. A kellő időben, de nem a törvényben emiitett helyen benyújtott magánpanasz csak akkor utasítandó vissza tárgyalás nélkül hivatalból a biróság által, ha a benyújtás nem a fenforgó ügyben valamelyik fokon eljárni hivatott közigazgatási hatóságnál vagy nem magánál a közigazgatási biróságnál történt. A kir. közigazgatási biróság 1900. évben hozott V. sz. döntvénye: A bírósági panasz benyújtására az 1896. évi XXVI. t.-czikk 93,- §-a 15 napi határidőt állapit meg, a 96. §. pedig kifejezetten rendeli, hogy'az