Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam II. kötet (Budapest, 1906)

— 113 — elkésve benyújtott panasz tárgyalás nélkül hivatalból visszautasittassék. Intézkedik a törvény a panasz benyújtásának helye felől is, midőn a 85. § ban kimondja, hogy a magánpanasz annál a közigazgatási hatóságnál nyújtható, illetőleg jelenthető be, melynek intézkedése vagy határozata ellen irányult, ezen intézkedésének figyelmen kivül hagyását azonban kifejezetten semmiféle jogvesztéssel nem köti össze a felekre nézve, mint ezt a benyújtási határidő elmulasztása esetére teszi. Ezekből következik, hogy a törvényhozásnak nem állott szándékában a benyújtás idejére és helyére vonatkozó törvényes rendelkezésekkel szemben felmerülhető mulasztásokat, illetőleg hibákat egyenlő elbánásban részesíteni. Es a bíróságnak a határozatban kifejezésre jutott ezen felfogása annál jogosultabb és indokoltabb, minthogy a benyújtási határidő elmulasztása esetére, tehát ott, hol a törvény rendelkezései egészen határozottak, az igazolási eljárásban jogorvoslat van biztosítva a magánfelek részére: nem tehető fel ennélfogva, hogy csak a benyújtás helyére vonatkozó tévedések köréből, vagyis onnan lenne kizárva minden orvoslás lehetősége, hol a törvény rendelkezései kevésbbé határozottak. Ide járul, hogy mig a határidőre vonatkozó törvényes rendelkezések egységesek és tiszták, addig ez. idő szerinti közigazgatási szervezetünk szövevényes volta még ahhoz értőkre nézve is igen gyakran megneheziti a biztos eligazodást. E mellett szól az 1896. évi XXVI. t.-czikk hatályba léptéig fennállott jogállapot s követett eljárás is. Ugyanis az 1896. évi XXVI. t.-czikk hatályba léptéig a felebbezések az illető ügyben eljárt közigazgatási hatóságok bármelyikénél s magánál az utolsó fokban eljárt miniszternél beadhatók voltak, s a biróság hatáskörébe nem utalt ügyekben rendszerint ma- is beadhatók, sőt a fennállott pénzügyi közigazgatási biróság elé utalt ügyek, daczára annak, hogy az 1883. évi XLIII. t.-czikk a határidőn kivül a felebbezések benyújtásának helyét is megállapította, mindig tárgyalás alá vétettek, ha a felebbezés, bár nem a megjelölt helyen, hanem az intézkedésre hivatott fórumok bármelyikénél vagy magánál a pénzügyi közigazgatási biróságnál lett kellő időben beadva. Mivel általános jogelv, hogy a törvény egyes korlátozó rendelkezései szorosan érteimezendők, ellenkeznék az 1896. évi XXVI. t.-czikk legfőbb czéljával, a birói jogoltalom hatályosabbá tételével, ha a 15 napon belül érvényesített magánpanasz csak azért, mert nem a közvetlenül intézkedő hatóságnál nyujtatott vagy jelentetett be, visszautasittatnék s ilyképen a biróság hozzáférhetősége megnehezittetnék. Mindezeknél fogva tehát arra való tekintettel, hogy a biróság elé kerülő ügyekből merített tapasztalat is azt igazolja, hogy az ezzel a határozattal ellenkező törvénymagyarázat mellett a felek a törvényhozás tulajdonképeni intentiói ellenére jelentékeny joghátrányokat szenvedhetnének, s arra való tekintettel, hogy a törvény megjelöli ugyan, de csak általánosságban azt a helyet, melynél a panasz benyújtandó vagy bejelentendő, a nélkül azonban, hogy a kellő időben, de más helyen történt benyújtást kifejezetten joghátrányhoz kötné, azt az álláspontot találta a közigazgatási biróság elfoglalandónak, hogy a kellő időben, de nem a törvényben emiitett helyen benyújtott magánpanasz csak akkor utasítandó vissza tárgyalás nélkül hivatalból a biróság által, ha a benyújtás nem a fennforgó ügyben valamelyik fokon eljárni hivatott közigazgatási hatóságnál, testületileg szervezett hatóságoknál, a panasz átvételére hivatott elnöknél, illetőleg helyettesénél vagy a törvényben a panasz átvételére rendelt közegnél, vagy nem magánál a közigazgatási biróságnál történt. 8