Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam I. kötet (Budapest, 1900)

- 60 Erdőben vásárolt, de az erdei területről eltávolított és legelőterületen elhelyezett erdei terméknek eltulajdonitása, nem erdei kihágást, hanem lopást képez s annak elbírálására a kir. bíróság illetékes. A m. kir. minisztertanács 1896. évi október hó 15-én hozott határozata: Jelen ügyben az eljárás a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. Indokok: T. J. s—i lakos a vaskóhi kir. járásbíróságnál azt a feljelentést tette, hogy 1894. évi nov. hó 7-én. midőn az erdőről fát szállított hazafelé, A. T. és A. Ny. s—i lakosok elébe állottak és fejszével kezükben, őt és szolgáját kettévágással fenyegeték. Viszont A. T. s—i lakos a vaskóhi kir. járásbíróságnál T. J.-ta miatt jelentette fel, hogy 1894. évi november hó 5-én és 7 én 3 drb, dologra való tölgyfáját, melyet A. T. a lat. szertartású püspökség uradalmi erdejében vásárolt és az erdőből J. község határterületére leszállított, jogtalanul eltulajdonította. A vaskóhi kir. járásbíróság ezen kétrendbeli feljelentést együttesen tárgyalván, T. J.-t a btk. 333 §-ába ütköző lopás vétségének vádja s következményeink terhe alól felmentette, s az utóbbi ellen fenforogni látszó erdei kihágás elbírálása végett az iratokat a vaskóhi főszolgabiróhoz tette át. A vaskóhi főszolgabíró T. J.-et erdei kihágás miatt elitélte, B. vármegye másodfokú erdei kihágás bírósága azonban ezt az ítéletét megsemmisítette, a főszolgabírót mint erdei kihágási hatóságot a fennforgó eset elbírálására illetéktelennek nyilvánította. A T. J. terhére rótt lopás ujabb elbírálását nem gátolhatja az a körülmény, hogy a vaskóhi járásbíróság terheltet a feljelentésben panaszolt lopás vétségének vádja alól a fentebb hivatkozott jogerős Ítéletével felmentette; mert az ítélet indokai szerint ez a cselekmény az eljárás során valónak bizonyult s a terhelt csakis azért mentetett fel a lopás vétségének vádja alól, mert a kir. járásbíróság nem a btk. 333. §-ába ütköző lopás vétségének, hanem az 1879. évi XXXI. t.-cz. 69. §-ába ütköző és a közigazgatási hatóság hatáskörébe utalt erdei kihágásnak ismérveit látta fenforogni; minélfogva nyilvánvaló, hogy a kir. járásbíróság ezt a cselekményt érdemleg még nem bírálta el, hanem csupán hatásköréből kívánta, habár téves kijelentéssel elutasítani. Ennek a cselekménynek érdemleges elbírálására a kir. bíróság hatáskörét azért kellett megállapítani, mert ez a cselekmény, az eljárás adatai szerint nem erdőben létező, , hanem az erdei területről eltávolított és a község legelőterületén elhelyezett erdei terméken követtetvén el, az a btk. 333. §-ába ütköző közönséges lopás vétségének jelenségeit tünteti fel, a melynek megtorlása az 1880. évi XXXVII. t.-cz. 39. és 40. §-ai értelmében a kir. bíróság hatáskörébe van utalva. Erdőben ölekbe rakott tűzifának ellopása iránt indított ügy elbírálása a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. A m. kir. minisztertanács 1897. évi márczius 3-án hozott határozata: Jelen ügyben az eljárás a kir. bíróság hatáskörélte tartozik. Indokok: Tekintetettel arra. hogy lopás tárgyát a feljelentés szerint oly erdőtermék képezte, mely az erdőben már eladásra vagy felhasználásra feldolgozott állapotban, ölbe volt rakva, a btk. 333. §-ába ütköző és az érték szerint minősülő közönséges lopás vétségének ismérveit látszik magában foglalni, a mely vétségnek elbírálása az 1880. évi XXXVII. t.-cz. 39. és 40. §-ai értelmében a kir. bíróságok hatáskörébe van utalva. A szóban forgó cselekmény sem mezőrendőri, sem erdei kihágást azért nem képezhet, mert az 1894. évi XII. t. czikk 1. §-a szerint az erdőkre nézve az 1879. évi XXXI.