Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam I. kötet (Budapest, 1900)

- 61 t.-czikk határozatai irányadók. Ez utóbbi t.-cz. 90. §a értelmében pedig a levágott, de eladásra vagy felhasználásra feldolgozott fa ellopása nem az erdei lopás kihágását, hanem a közönséges lopás vétségét, esetleg bűntettét képezi. (11,071/887. I. M. sz.) A ki a más erdejében levő odvas fában fészkelt méhrajt, a fa oldalának kivágásával elviszi, csupán az erdei élőfa megrongálásával követ el büntetendő cselekményt. Az igy elkövetett erdei kihágás elbirálása a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. A m. kir. minisztertanács 1899. évi február hó 8-án hozott határozata: Jelen ügyben az eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Indokok: A feljelentésben előadott cselekmények közül az erdei élőfa megrongálása az 1879. évi XXXI. törvényczikk 105. §-ában meghatározott erdei kihágás ismérveit látszik magában foglalni; ellenben a méhrajnak a mézzel együtt történt elvitele büntetendő cselekmény jelenségeit nem tünteti fel. Nem minősíthető ugyanis lopásnak a btk. 333. §-a értelmében, mert ezen szakasz alkalmazása feltételezi idegen ingó dolog elvételét «másnak birtokából vagy birlalatábób. Arra nézve pedig semmi adat sincs, hogy a károsult a feljelentésben emiitett méhrajt az elvitelt megelőzőleg már birtokába vette, vagy legalább annak létezéséről tudomással birt volna. A feljelentésből az sem tűnik ki továbbá, hogy az elvitt méhraj vadméhek raja vagy oly méhraj volt-e. melyre az 1894. évi XII. t.-cz. 59. §-ának rendelkezései alkalmazandók; mihez képest az is vitás, vájjon a tulajdonszerzés magánjogi elvei, de sőt a mezőrendőrségi törvény 59. §-ának rendelkezései szempontjából is terheltnek eljárása jogszerűnek vagy jogosulatlannak tekintendő-e. Ily körülmények között a tulajdonjog vitás voltánál fogva eleve is kizártnak látszik annak lehetősége, hogy az emiitett cselekmény a btk. 333. §-ában meghatározott lopás vétségének fogalma alá vonassék. Ép oly kevéssé ismerhető fel benne valamely erdei vagy mezőrendőri kihágás tényálladéka. Az elvétel tárgyát nem az 1879. évi XXXI. t.-cz. 90—96. §-ban felsorolt erdőtermékek valamelyike képezte és ennélfogva az erdőtörvény büntető határozatainak alkalmazásáról szó nem lehet. Mezőrendőri kihágás pedig erdőben, tehát oly területen, melyre az 1894. évi XII. t.-cz. í. §-ának 2. bekezdése értelmében a mezőrendőri törvény hatálya ki nem terjed, el sem követhető. Ennélfogva a méhraj és méz elvitele miatt legfeljebb polgári kereset indítható, s minthogy az erdei élőfa megrongálása mint a szóban forgó feljelentésnek büntetendő uton elbírálható része 1879. évi XXXI. t.-cz. 102. §-ában meghatározott erdei kihágás tényálladékát látszik feltüntetni: az idézett érvény 117. és következő § -ai értelmében a közigazgatási hatóság hatáskörét kellett megállapítani. (567/89. B. M. kin. sz.) Erdőben tűzveszélyes cselekmény elkövetése miatt inditott ügy elbirálása a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. A m. kir. minisztertanács 1897. évi augusztus 18-án hozott határozata: Jelen ügyben az eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Indokok: S. Ádám 15 éves György nevü fia a dobrocsi volt úrbéresek tulajdonát képező erdőben 1893. évi október hó 20-án két tölgyfa tövében tüzet rakott s ez által a két tölgyfát tönkretevén, 6 forint 60 krnyi kárt okozott; továbbá 1893. évi deczember hó 30-án ugyanott tüzet rakott, minek követ-