Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam I. kötet (Budapest, 1900)

— 632 — értelmében már elévült, miután az 1892/;]. évben elkövetett kihágás megtorlását czélzó panasz 1894. év április 12 én lett az illetékes főszolgabírónál benyújtva, már pedig a kihágási törvények fennebb idézett szakasza szerint a büntető eljárás megindithatása, a mennyiben külön törvény ellenkezőt nem rendel, hat hónap alatt elévül: az úttörvény pedig rendelkezéseiben a kihágásokra nézve más elévülési időt nem állapit meg. A vágujhelyi főszolgabíró Ítéletének indokaiban foglalt azon érvelés, mely szerint a kir. járásbíróság előtt e tárgyban folyt per tartama alatt annak végleges befejezéséig az 1879. évi XL. t.-cz. 12. §-a és az 1878. évi V. t.-cz. 109. §-a értelmében az elévülés nyugodott, nem felel meg a törvény értelmének, mert az 1878. évi V. t.-cz. 109. §-ában az elévülésre nézve foglalt megszorító intézkedésnek nem tulajdonitható azon hatály, mintha a polgári bíróság előtt folyamatba tett per szükségképen oly előzetes kérdésnek lenne tekinthető, melynek jogerejü elintézéséig az elévülésnek nyugodnia kellene. A polgári per ugyanis csak azon esetben szakítja meg a büntetés elévülését, ha a bűnvádi eljárás alapját képező cselekmény büntethetőségének feltételei csak előzetes polgári per utján állapithatók meg. A panaszlott felebbezésében felhozott illetékességi összeütközés esete fenn nem forog, mert W. S. a kir. járásbíróság előtt más jogalapon indította keresetét K. V. ellen, mint ez utóbbi panaszát a közigazgatási hatóság előtt W. S. ellen, továbbá, mert a polgári bíróság az ügy érdemébén határozatot nem is hozott, mert K. csakis elkésett megjelenés okából makacssági Ítélettel marasztaltatott el; végül, mert a köz-gazgatási hatóságoknak törvényen alapuló illetékességét a polgári bíróságok határozatai nem korlátozhatják. Ha valaki az 1890. évi I. t.-cz. 99. §-án alapuló vámmentességgel is bir, de a 99. §. 21. pontjában jelzett hivatalos igazolványt felmutatni nem tudja, a vámdijat megfizetni tartozik. A vámdij lefizetésének ily esetben való megtagadása kihágást képez, s az 1890. évi I. t.-czikk 143. §-a szerint büntetendő. A m. kir. kereskedelemügyi miniszternek 1895. évi 27.407. határozata. A vám nem fizetése miatt marasztalt fél a megtagadott vámdij megfizetésére nem kötelezhető, hanem a vámdij a kiszabott pénzbüntetésből fizetendő ki a vámtulajdonosnak, illetve a vámbérlőnek. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1895. évi 7847. sz. határozata. A vámtárgyat elkerülök vámkihágást nem követnek el. A vámtárgy elkerülése miatt emelt panaszok elbirálására azon hatóság illetékes, melynek területén az elkerült vámtárgy fekszik. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1896. évi 37,663. sz. határozata. A vámfizetési kötelezettség, vagy mentesség vitás volta, az 1890. évi I. t.-czikkbe ütköző kihágás fenforgását mindenkor kizárja. A vámfizetési kötelezettség, valamint a vámmentességi igény jogszerű fennállásának megállapítása, és az ebből eredő vitás kérdések eldöntése, nemkülönben a fizetni elmulasztott, vagy illetéktelenül fizetett vámdijak iránti rendelkezés, — ha az alap nem magánjogi jellegű, — feltétlenül a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. A m. kir. belügyminiszter 1895. évi 2351. sz. határozata: A H. és társai által folyamatba tett ügyben hozott másodfokú ítélet, melylyel a rendőrkapitány elsőfokú Ítéletét megsemmisítette, a további kihá-