Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam I. kötet (Budapest, 1900)

— 606 — Ha az útadó a fennálló adótörvények értelmében különben leírható nem volna, és a eirás vagyis elengedés csupán méltányossági tekintetek, pl. gazdasági csapások vagy iskola épithetése stb. alapján jön szóba, ez esetben a leszállítás vagy a leirás nem a közigazgatási bizottság felszólamlási küldöttségének, hanem a közigazgatási bizottság plenumának hatáskörébe tartozik; ellenben, ha az útadónak nem méltányossági körülményeknél, hanem jogossági tekinteteknél fogva való törléséről van szó, akkor az elsőfokú határozathozatalra a közigazgatási bizottság felszólamlási küldöttsége illetékes. A m. kir. közigazgatási bíróság közig, osztályának 1898. évi 269. s határozata: A közigazgatási bíróság T. Gráborné utadó-ügyét panasz folytán viz gálát alá vévén, következő végzést hozott: A közigazgatási bírósága panasz érdemi elbírálásának mellőzésével a panaszolt határozatot hatályon kiviil helyezi, s utasítja a közigazgatási bizottságot, hogy ezt az ügyet illetékes határozathozatal végett a felszólamlási küldöttséghez tegye át. Indokok: Az 1890. évi 1. t-cz. 23. §-a értelmében az útadó kivetése elleni felszólalások, és az időközben kérhető kiigazítások elintézésére ugyanazon küldöttség illetékes, mely a közigazgatási bizottság által minden év első ülésében az 1883. évi XV. t.-cz. 12. §-a alapján választandó. A konkrét esetben panaszos a vármegye alispánjához intézett kérvényében a néhai B. József testvérére 1896. évre kivetett útadót azon alapon kérte töröltetni, mert testvére 1896. évi márczius hó 12-ikén elhalt, s mert nevezett állami adója azon évről töröltetett, s végül mert ezen adó nem birtok, de személyes kereset után vettetett ki, s így a kivetés alapját és jogosságát támadván meg, útadó leirás iránti kérelme oly felszólalásnak tekintendő, mely felett nem a közigazgatási bizottság, hanem a felszólamlási küldöttség volt hivatva határozni és pedig annyival inkább, mert a közigazgatási bizottság hatásköre az idézett törvény 26. §-ában felsorolt, s a törvény indokolásában részletezett esetekre terjed ki, a szóban forgó ügy pedig ezen esetek egyikével sem azonos. Minthogy ekként a közigazgatási bizottság ez ügyben illetéktelenül határozott, e végzés rendelkező részéhez képest kellett határozni. Megszűnt üzletek után a megszűnést követő évben az útadó kivetendő. A m. kir. közigazgatási biróság közig, osztályának 1897. évi 1381. sz. határozata : A közig, biróság a L. K. és B. czégre 1897. évre kivetett utadó-ügyét panasz folytán vizsgálat alá vévén, következőleg itélt: A közigazgatási biróság a panaszt elutasítja. Indokok: A panaszolt határozattal panaszos czég elutasittatott azon felszólalásával, mely szerint a L. K. és B. czégre 1896. évre kivetett 410 frt 73 krnyi útadó leirassék. A panaszirat e határozatot sérelmesnek állítja azért, mert egyfelől a L. K. és B. czég 1895. év végével megszűnt, másfelől a panaszos czég a nevezett czéggel vagyoni összefüggésben nem áll, s így nem kötelezhető arra, hogy egy feloszlott czégre, — különben is jogtalanul, kivetett adót megfizessen, kérelme tehát arra irányul, hogy L. K. és B. czégre 1896. évre kivetett 410 frt 73 krnyi útadó töröltessék és panaszos czég az adó esetleges viselésétől felmentessék. A biróság azonban az útadó törlése iránti kérelemnek helyt nem adhatott, mert az útadó az 1890. évi I. t.-cz. 23. §-a értelmében az előző évi állami adó alapján vetendő ki; az pedig, hogy a terhelt czég 1895. évben állami adót fizetett, tagadásba nem is vétetett. Az a körülmény, hogy L. K. és B czég 1895. év végével feloszlott, az 1896. évi útadó fizetésének