Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam I. kötet (Budapest, 1900)

- 607 — kötelezettségét a fent jelzett oknál fogva nem szünteti meg, s a kereskedelemügyi miniszternek 1894. évi 88.247. szám alatt kelt körrendelete szerint is a megszűnt üzletekre a megszűnést követő évben az útadó kivetendő. A csődbejutás utáni időre csak az esetre követelhető útadó, ha a netán folyta tott üzlet után állami egyenes adó Íratott elő. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1897. évi 80,958. sz. határozata. Közös vállalatnál az útadó egy összegben, és pedig arra vetendő ki, a kire a vállalat állami egyenes adója közigazgatásilag előirva volt. A behajtás szintén nem osztható meg. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1896. évi 31,286. sz. határozata. Az 1893. évi IV. t.-cz. 15. §-ában megállapított utadómentesség csakis a hivatalos esküt tett állami tisztviselőket, altiszteket és szolgákat illeti meg. Azon állami alkalmazottak, kik hivatalos esküt még nem tettek, fizetésük után kivetett IV. oszt. kereseti adójuk után útadóval megrovandók. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1896. évi 42,276. sz. határozata, A m. kir. államvasutak alkalmazottai sem köztisztviselőknek, sem állami tisztviselőknek, altiszteknek vagy szolgáknak nem lévén tekinthetők, minélfogva reájuk az 1893. évi IV. t.-cz. 15. §-ában biztosított adómentesség nem vonatkozik, s igy törvényhatósági vagy községi adó és útadó alá esnek. A m. kir. közigazgatási bíróság közig, osztályának 1898. évi 120. sz. határozata: A közigazgatási biróság a m. kir. államvasutak gépgyára és a diósgyőri m. kir. vas- és aczélgyár igazgatóságának Budapest székesfőváros közigazgatási ' bizottsága által községi adók ügyében hozott határozata ellen beadott panaszát vizsgálat alá vévén, következő Ítéletet hozott: A közigazgatási biróság a panaszt elutasítja. Indokok: A panasz a székesfőváros közigazgatási bizottságának azon határozata ellen van intézve, melylyel az emiitett gépgyár alkalmazottjainak illetményeik után befizetett községi adók visszatérítése és községi s utadómentesség engedélyezése iránti kérelmüket elutasító tanácsi határozat indokából jóváhagyatott. Panaszos panaszát arra alapítja, hogy a kereskedelemügyi miniszternek 1893. évi 47,262. sz. alatt kelt s a törvényhatósági, községi és utadómentességet az összes állami alkalmazottakra kiterjesztő rendelete az 1895. évi 11. sz. a. hozott minisztertanácsi határozattal általános érvényre emelkedett, mégpedig éppen az 1893. évi IV-ik t.-cz. rendelkezéséből folyólag, melynek 21. §-a szerint az államvasutaknál, ezek gépgyáránál és a diósgy őri gyárnál alkalmazott személyzet külön intézkedés alá esik, mely külön intézkedés nyert kifejezést a fentidézett miniszteri rendeletben, illetve minisztertanácsi határozatban, mely ép ugy köti a fővárost, mint a törvény, mert a törvény is provideálta ezt az intézkedést. Kéri tehát a befizetett községi adó visszautalványozását. A közigazgatási biróság azonban a panaszt s az ebben előterjesztett kérelmet figyelembe nem vehette, mert ugy régibb törvényeink, nevezetesen: az 1872. évi XXXVI. t.-cz. 104. §-a, az 1875. évi XXIX. t.-cz. 27. §-a, az 1886. évi XXII. t.-cz. 138. §-a, valamint az 1893.